A Coen fivérek egy talán sose volt Álomgyárról készítették ezt az rétegzett komédiát, bizonyítva vele: Hollywood nem változik. Elmondom, mit hüvelyeztem ki belőle – nem állítom, hogy méltó befogadója lennék a Coenek gyönyörű ámokfutásának, de mint őskeresztény a krisztusi misztériumra, mély hittel tekintek fel rájuk, tudva, hogy értelmes elemzésük megírása még várat magára.

Az Ave, Cézár! egy stúdióvezető két napját mutatja be, amint primadonna rendezői, színészei és a fél világ problémái között zsonglőrködik. (Josh Brolin alakításában „Eddie Mannix” egy híres hollywoodi megoldóemberről kapta a nevét, de történeti hasonlóság nincs.) Tele is van a film az ötvenes évek Hollywoodját nevetségessé tevő betétekkel. A legtöbb a címbeli óriáseposzt, a stúdió „Ave, Cézár – Történet Krisztus korából” című presztízsfilmjét figurázza ki, George Clooney mint ostoba filmsztár-főszereplő örömteli alakításával a középpontban. Egy másik a giccses musicaleket. A harmadik a még giccsesebb művészdrámákat. A paródiák láttán alig hihető, hogy emberek ezeket nézték és komolyan vették és nem röhögték ki őket a világból – bár gyanítom, a karikatúra eltúlzott kissé. (És azt is, hogy pár évtized múlva ugyanígy fognak rábámulni az unokáink a mai szuperhős-zsáner toposzaira.)

Coenék a játékos paródián kívül azonban visszafogták magukat: egy emberrablásnak általában véres és sötéten humoros következményei lennének náluk, de akár egy állások közötti rivalizálásnak is – itt semmi. A legtöbb szereplő ebben a filmben is hülye kissé (mint Coenéknél általában), de a hülyeségükre nem sújt le a világ rendje (mint Coenéknél általában). Következmények és félelem nélküli burokban élnek.

És mégis túl komolyan veszik magukat! Mégis mindenki úgy viselkedik, mintha a világ sorsa múlna azon a pár képkockán! Önhitt bulvárhisztérikáktól a még önhittebb entellektüel-írókig mindenki a földkerekség súlyát érzi a vállán. Komikus komolyságuk annál viccesebb, minél abszurdabb az Esther Williamst idéző vízibalett-musical betét és a Cecil B. DeMille-eposz és a homoerotikus Gene Kelly-táncjelenet és „az új DiCaprio”, a fiatal Alden Ehrenreich röhejes dialektusú cowboy-színész karakterének botladozása.

Az Ave, Cézár! tele van szokatlan írói-rendezői megoldásokkal. A szálai nem futnak ki katarzisra (sőt, néhány éppen semmiféle kielégítő megoldásra sem), és mellékkarakterekkel zsúfolják tele őket. Sokkal jobban emlékeztet a film a való világ káoszára és narratíva-mentességére, mint a forgatókönyvekre. Az Ave, Cézár! emellett a Technikolort idéző színpompája miatt is különleges (ami megágyaz a film egyszerre nosztalgikus és parodisztikus hangulatának): a vizualitásért a Coen fivérek régi alkotótársa, Roger Deakins felel, akit a Sicarióért éppen most jelöltek operatőri Oscar-díjra.

A cikk folytatása ITT!