Az atomszőke Charlize Theron minden KGB-s segget szétrúg a már a John Wick rendezésébe is belepiszkáló David Leitch első önálló akciófilmjében.

A berlini fal leomlása előtti napokban Lorraine Broughtont (Charlize Theron), a brit MI6 ügynökét Berlinbe küldik, hogy szerezzen meg egy vélhetően a KGB kezébe jutott listát, mely kémek és titkosügynökök részletes adatait tartalmazza. Helyi segítője a régóta ott élő, épp ezért minden lehetséges alvilági és titkos körbe alaposan beépült David Percival (James McAvoy) lesz, akinek munkamódszere, személyisége és világlátása finoman szólva is egyedi. Nem csoda, hogy dögös főhősnőnk az első perctől kezdve gyanakodva figyeli az alkoholista, örömlányokkal kéjelgő, mindenféle tiltott áruval kereskedő alakot.

Van is oka rá, hiszen a film során számtalanszor kiderül, hogy nem mindenki az, akinek először láttatja magát. Ez adja a történet fordulatosságát és fő izgalomfaktorát, melynek köszönhetően egy vérbeli krimi bontakozik ki a szemünk előtt… Vagyis, nem! Csak adná és bontakozna, ha bárki figyelne a történetre, és ha a rendezői székben nem egy kaszkadőr ülne. Így azonban a látvány nyomul előre és söpör el mindent, hogy aztán szűk két óra után, elvakítva azt mondhassuk: Ez iszonyatosan menő volt!

Ez ugyanis legjobb jelző a filmre, a menő. Persze fel lehetne még mellé sorolni számtalant, úgymint látványos, akciódús, exploitation, eyecandy és hasonlók, de ettől csak még menőbb lesz. Mert ugyan ki a fene bánná, hogy az MI6 szerepeltetése ellenére nem egy James Bond-sztorit kapunk, ha Lorraine ezerszer tökösebb az új 007-eseknél? Miért lenne baj, ha háttérbe szorul egy újabb ügynökös-kémes hidegháborús történet, ha helyette minden második snittben Charlize Theront bámulhatjuk lenge öltözetben vagy épp meztelenül? És még mielőtt bárki szexizmussal vádolna: az egész film képi világa baromi szép, aminek a színésznő (szétvert) teste csupán egy darabja.

A cikk folytatása ITT!