Vegyes érzésekkel jöttünk ki tavaly a filmszemléről: voltak meglepetések (Gárdos Péter: Tréfa), és szerencsére volt azért majdnem tökéletes alkotás (Vranik Roland: Adás), az elszánt próbálkozás ellenére nem született meg a magyar sci-fi (Pater Sparrow: 1), és az ügyeletes rendezőzseni, Pálfi György sem hozta a formáját (Nem vagyok a barátod). A nagydíj odaítélésében is némileg biztonsági játékot játszott a zsűri (Mátyássy Áron: Utolsó idők), hiszen azt egy régivágású társadalmi dráma kapta. Az idén ezért úgy döntöttünk, különösebb elvárások és tényanyag-beli felkészülés nélkül ülünk be a filmekre, hogy önmagukban értékelhessük azokat. Nem lesz nehéz dolgunk: kevés a jól bejáratott, ismerős név, ami egyáltalán nem biztos, hogy a szemle kárára válik majd.

Rögtön itt van az operatőr-rendező Kardos Sándor sírásó című filmje, „egy operatőri kísérleti darab lesz Rilke-szövegekkel”, idézte az index Szabó B. Istvánt, az állami pénzosztó gépezet Magyar Mozgókép Közalapítvány egyik vezetőjét 2007-ben. A film most készült el, 24 milliós állami támogatással (ami nem sok: egy átlagos költségvetésű, azaz 2-300 milliós filmhez, amelynek rendezője valamit már letett az asztalra, 50-100 millió közötti összeg dukál).

Lesz persze társadalmi dráma is, méghozzá az öregsulis magyar szerzői filmek jegyében fekete-fehérben, egy néma házvezető szemszögéből, akivel egy középkorú házaspár elvesztett lányát szeretné pótolni (Pacsovszky József: A vágyakozás napjai). Bemutatják Hajdu Szabolcs (Fehér tenyér) road movie-ját is, amelyet meghívtak a Berlináléra is (Bibliotheque Pascal), középpontban kedvenc színésznőjével, Török-Illyés Orsolyával. Hajdu játékos, érzékeny, szórakoztató, mellényúlni még nem nagyon tudott, filmjét tehát vastagon, pirossal karikáztuk be a listán.

Lesz nyolcvanasévek-nyomorfilm is Árpiról, a disznógondozóról, aki –tarrbélás csavarral – atombunkert épít. Zsigmond Dezső bunkerember című filmje szerencsére vígjáték, bár valószínűleg nem borulunk le a moziszékről a röhögéstől – keserédes szatíra lesz ez. És láthatunk aktuális médiakritikus drámát is, egy kibeszélőshowba ágyazott szerelmi háromszögről (Dömötör Tamás: Czukor Show). Halász Judit koncertfilmjét, a Csiribirit már bemutatták, akárcsak a legutóbbi tiszta műfajú közönségfilmes kísérletünket, a Halálkeringőt és a nagyvárosi szerelmi vergődésről szóló vígjátékot, a Poligamyt, de ettől még ők is a szemle versenyfilmjei.

Lesz művészi (művészkedő?) „szerelmi vallomás Terézvárosról”, egy dzsesszes nőgyógyász és egy fiatal lány összekavarodásáról (Ki/Be Tawaret) klasszikus zenékkel és Karafiáth Orsival, aki a film társszerzője. Végre láthatjuk viszont a Magyar Narancs exfőszerkesztője, és Hunter S. Thompson magyar hangja, Vágvölgyi B. András ’56-os drámáját (Kolorádó Kid), amelyet nem csak rendezett, hanem írt is, a fél magyar rendszerváltó értelmiség támogatásával (dramaturg: Eörsi István, Gördös Frigyes, zene: Másik János és a Qualitons).

Dyga Zsombor, aki évek óta derekasan küzd a magyar kultrendező-státuszért, most drámaira vette: egy félresikerült randi feszült ellentétbe torkollik, és még valami nagy közös titok is felsejlik. A Látogatás magyar-osztrák-svájci koproduckióban készült, Thomas Glavinic: A kamerás gyilkos című regénye alapján. Az alapállás polanskis, a főszereplő Gryllus Dorka, fényképezte Pohárnok Gergely (Taxidermia, Fekete kefe) – ha másért nem, ez utóbbiért érdemes lesz megnézni. Sas Tamás pedig folytatja a Presszót, amelynek hősnői a tíz évvel ezelőtti gyilkosság után visszatérnek levonni a tanulságot. Ahogy az eredetit, ezt is a sorstragédiák ügyeletese, Sas Tamás jegyzi, aki ráadásul egy másik filmmel is indul: a Szélcsend három nővér látszólag játékos, valójában vérre menő balatoni vitorlázásáról szól.

Természetesen újra összecsap a hazug vállalati kultúra és a posztkommunista lemondó-szkeptikus attitűd: a Team Building alapképlete, hogy a kelet-európai emberre ráerőltetett csapatépítő tréning bizony kihozza az állatot a szocializmusban meggyávult arcokból. Almási Réka filmjében egy ilyen hétvége videósa próbálja összeollózni a felvétel tanulságait. Groó Diána Vespa című filmje is társadalmi dráma, csak ő alulról közelít: a 12 éves cigángyerek, Lali nyer egy Vespát, amivel csak egy baj van: át kéne venni. Elindul tehát az ismeretlen vadonba, Budapestre…A 41. Magyar Filmszemle február 2-től 8-ig tart.