Arthur király – A kard legendája

2017. 05. 23. 15:30 - Molnár Kata Orsolya/filmtekercs
Még magasabbra tette a lécet: az eklektika, metál középkor, férfidivat és Charlie Hunnam kombójával Guy Ritchie úgy odateszi, mint talán eddig soha.

A brit rendező biztos kézzel szállítja a kultfilmeket, de az Arthur király – A kard legendája még magasabbra tette a lécet: az eklektika, metál középkor, férfidivat és Charlie Hunnam kombójával Guy Ritchie úgy odateszi, mint talán eddig soha.

Az Artúr-mondakör egyike a kedvenc témáimnak, feldolgozásai azonban ritkán nyerték el tetszésemet. Bár imádom a Gyalog galoppot (Terry Gilliam és Terry Jones, 1975), valljuk be, a Pendragonok legendájához nem sok köze van. Az Excalibur (John Boorman, 1981) jóval többet merít belőle, itt azonban a személyes történeteknek jut kevesebb tér. Az Egy ifjú jenki Arthur király udvarában (Ralph L. Thomas, 1995) és az Egy kölyök Arthur király udvarában (Michael Gottlieb, 1995) Mark Twain művéből indulnak ki, ahol Artúrnak egy teljesen más megközelítése szerepel.

Arthur király / Guy Ritchie, Jude Law

Az első lovag (Jerry Zucker, 1995) ismét eltávolodik az alapanyagtól, teljesen nélkülözi a fantázia elemeket, ellenben leszállítja a ’90-es évek egyik legjobban sikerült romantikus történetét, ami Lancelot (Richard Gere) és Guinevere (Julia Ormond) szerelmét állítja a film középpontjába. Az egyik legizgalmasabb feldolgozás 2004-ben készült, az Artúr király (Antoine Fuqua) azonban megint csak nem a mondakör, hanem a mögötte álló valós személyt igyekszik bemutatni.

Az idő előrehaladtával egyre realisztikusabb adaptációk készültek – amelyek ugyan filmként megállták a helyüket, de a legenda finomságaiból egyre többet veszítettek. Már nagyon megérett az idő egy olyan feldolgozásra, ahol ismét életre kelhet a mágia, és ami bebizonyítja, hogy

Artúr történetének a 21. század számára is van üzenete.

Ritchie végre visszamegy a kályhához, de onnan olyan, még sosem járt úton indul el a néző felé, aminek a végeredménye csakis egy olyan film lehet, ami élő bizonyítékul szolgál arra, hogy van új a nap alatt még akkor is, ha már egy unásig ismert történetet mesél el az ember.

Ez az Arthur király – A kard legendája legnagyobb erőssége: hogy a saját, Joby Harolddal és Lionel Wigrammal közös forgatókönyvéből dolgozó Ritchie úgy tudja az ismert elemeket új köntösbe (illetve szuperdögös cuccokba) öltöztetni, hogy szinte észre se vesszük, hogy egy több száz éves mesét nézünk. Mert a mese – még ha bizonyos csavarokat tartogat is – jól ismert…

 

A cikk folytatása ITT!

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Film

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére