Anton Corbijn nevét hallva legtöbbeknek a Depeche Mode vagy a U2 ugrik be, ugyanis mindkét zenekar életében meghatározó szerepet töltött be munkássága. Azonban ezek csak morzsák abból a repertoárból, amit a modern vizuális kultúra egyik legkiemelkedőbb alakjának portfóliójában találhatunk.

Anton 1955-ben látta meg a napvilágot Strijen városában, Hollandiában. Érdeklődése a fényképészet iránt 1972-ben indult, amikor is édesapja fényképezőgépét használva készített képeket a „Solution” nevű pop bandáról, szabadtéri koncertjük alatt. Innentől fogva a fényképészet megszállottjává vált.

1974-ben beiratkozott egy 18 hónapos fotós kurzusra egy hágai műszaki főiskolán, amelynek elvégzése után Gijabert Hanekroot fotós asszisztense lett Amszterdamban. Két év után, az akkori lázadó idők hatására úgy döntött önállóan folytatja munkásságát, és az OOR holland zenei magazin vezető fotográfusa lett.

A zene iránti mérhetetlen rajongásának eredményeként 1979-ben Londonba költözött, hogy kellő közelségben tudhassa az általa kedvelt zenészeket. A „New Musical Express” című zenei hetilapnál eltöltött hat éve alatt kezdett karrierje merőben felfelé ívelni, amikor is olyan hírességeket volt szerencséje lencsevégre kapni, mint David Bowie vagy Captain Beefheart. Nem egyszer kötöttek ki képei a magazin címlapján.

Generációk nőttek fel képein, hiszen ki ne tudná felidézni David Bowie ágyékkötős fekete-fehér képét vagy legalább egyet a legnagyobb zenekarok borítói közül, amelyek Anton kivételes tehetségét bizonyítják.

Nehéz lenne meghatározni Anton eddigi munkásságának csúcsát, mint fotós, azonban mindenképp idesorolható a Depeche Mode-dal és U2-val való közös munkája. Talán nem túlzás azt állítani, hogy képei oroszlánrészt játszottak a két zenekar feltörekvésében. A Depeche Mode 5 lemezborítót, 15 videoklipet, egy koncertfilmet és nem mellékesen két világ körüli turnédíszletet köszönhet Antonnak.

A U2 esetében sincs szó kevesebb munkáról, az ír zenekar a The Joshua Tree, Rattle&Hum, Achtung Baby és POP című albumainak borítóit és számtalan videoklipet köszönhet a páratlan művésznek.

Ilyenkor joggal merül fel bennünk a kérdés, mikor kezdett el Anton videoklipeket készíteni? 1983-ban, amikor már kellő ismeretségre tett szert, mint fotós, úgy érezte itt az ideje még jobban összekötni tehetségét a zeneiparral. Több mint hatvan videoklip fűződik nevéhez nem kisebb zenekarokkal és hírességekkel, mint Johnny Cash, Nirvana, Metallica vagy éppen Naomi Campbell.

1985 után továbbra is leginkább művészeket fotózott (U2, R.E.M, Rolling Stones), elsősorban már önmagának dolgozott, azonban magazinoknak is készített képeket, azok közül is természetesen a legnívósabbaknak, mint például a Rolling Stone, Elle vagy az Esquire.

Anton teljesen egyedi stílusa hamar a legnagyobbak közé emelte. Hihetetlen érzékkel rendelkezik ahhoz, hogy képeken jelenítse meg a zenét. Ő az egyik legelismertebb fotós a zeneiparban, a hírességek sorban állnak, hogy lencsevégre kapja őket.

Videoklipjeinek sikere után már csak az idő kérdése volt mikor fog bele egy komolyabb rendezésbe. 1994-ben készített egy rövidfilmet a BBC-nek „Some Yoyo Stuff” címmel a zenész Captain Beefheart-ról. Több mint egy évtizeddel később, 2007-ben jelentkezett a „Control” című első nagyfilmjével, ami a Joy Division frontemberéről, Ian Curtis-ről szól. A film a „Touching from Distance” című könyv alapján készült, amelyet maga Ian Curtis özvegye írt. A filmet először a Cannes-i filmfesztiválon mutatták be, később több díjat is bezsebelt Európa-szerte. Három évvel később megrendezte „Az amerikai” című második egész estés filmjét, főszerepben George Clooney-val.

A korábban említett zenekarokon és hírességeken kívül manapság olyan közéleti személyiségekkel dolgozik együtt, mint Kate Moss, Steven Spielberg, Gerard Depardieu, Quentin Tarantino, Dennis Hopper, Martin Scorsese.

2012-ben egy dokumentumfilm is készült a páratlan művész életéről „Inside Out” címmel Klaartje Quirijns rendezésében, ahol Anton önmagát alakítja.