Fellogatott képek tucatja, három monitoron futó rövid film. Ez a Warhol kiállítás. Aki nem ismeri a popart királyát, ebből a kiállításból sem fogja. A bécsi Galerie Ernst Hilger tulajdonában lévő Merilinek, indiánok és Mao-k, amelyeket fellógattak a fehér falakra nagyon keveset mutatnak meg a művészzseniből. A 49 rövid és nagyfilmje közül, amelyet 1963 és 1972 között forgatott sajnos csak hármat láthattunk, sőt valójában kettőt, mert a harmadik kijelző nem mutatott semmit. A LuMuban nagyon-nagyon régen – még a várban – volt egy nagyon nagy szabású Andy Warhol kiállítás, képekkel, tánclépésekkel, rövidfilmekkel. Igazán interaktív és modern volt, nos ott valóban meg lehetett ismerni a művészt, aki valójában csak egy jó munkás ember volt, aki kihasználta New York és az ott élők adottságait, a Factory-ban.
De miről is van szó? Adott egy ember, aki szlovák ősöktől, némi magyar vérrel, megszületett Pittsburgben, 1928-ban, majd 1987-ig akkorát alkotott egy paradicsomleves konzervvel, hogy a mai napig látható a grafikai tervezése a mindennapokban, vagy épp a Született feleségek főcímében. Amikor a hatvanas években elterjedt a műanyag, a tömegtermelés és a fogyasztói társadalom robbanásszerűen megnőtt, kialakult a popart is, így már művészet lett az is, ha élénk színekkel, szitanyomatban megjelentek arcok. Ilyen Warholnak a portré-sorozata is, Marilyn Monroe, Liza Minnelli, Judy Garland, Elizabeth Taylor, Mick Jagger, Mao Ce-Tung portréi világszerte, mindenki által ismertek és kedveltek.
Ha kicsit mélyebben akarunk elmerülni Andy Warholban, akkor mindenképpen nézzük meg A graffiti királya című filmet, amely bár nem róla szól, de rengeteg információt láthatunk benne a művészről, és mindenképpen szerezzük be a Konkrét könyvek kiadásában megjelent Andy Warhol filozófiája című könyvet, hiszen ebből megtudhatjuk, ki is ő. Andy Warhol krónikás, muzeológus, antropológus, gyűjtő, zenei impresszárió, magazinkiadó, alkalmazott grafikus, a korszak legélesebb szemű dokumentátora, művészetgyár-tulajdonos, filmrendező, multimédia-zseni, aki mellesleg médiasztár és a New York-i underground kultikus figurája is egy személyben.
Szóval sokféle alkotás született már, film, könyv, kiállítás, amely Warholt közelebb hozhatja hozzánk, de sajnos a szegedi kiállítás ehhez egy fikarcnyit sem tesz hozzá, sőt még el is vesz belőle.
Hozzászólások