A fiatalok életvitelét alapjaiban változtatta meg az internet és a különböző digitális eszközök megjelenése. Ságvári Bence szerint érdemes a korcsoporton belül különbségeket is tenni, hiszen nagyon nehezen lehet egy 15 és 30 éves ember internetezési szokásait összehasonlítani. Aki ma 15 éves, annak születési ideje nagyjából egybeesik a World Wide Web megszületésével és globális elterjedésével. Egy mai 30 éves pedig több mint valószínű, hogy még az 1980-as évek a videomagnós, „kazettás-felvevős” korszakában szerezte első élményeit technológiával és tömegkultúrával kapcsolatban. A mai középiskolás korosztály együtt nőtt (és nő) fel a digitális eszközökkel, és igényeiken és használati szokásaikon keresztül javarészt ők a technológia fejlődésének egyik fő alakítói is. A mai tizenévesekben szinte már föl se merül az, hogy létezhetett élet például közösségi média nélkül. Ez a paradigmaváltás ugyanakkor csak a kétezres évek közepén vált meghatározóvá. Magyarországon például az Iwiw felfutásához köthetjük. Talán ez volt az első olyan oldal, amely össztársadalmi szinten is százalékosan mérhető növekedést generált az internetet használók arányában. A „kukkolás”, a nosztalgiázás, az ismerősök megkeresésének és a velük való kapcsolattartásnak a lehetősége volt az, amely valódi áttörést jelentett a korábbiakhoz képest, és sok ezer új felhasználót ültetett le a számítógépek elé.

Kutatások alapján az internethasználók körében nagyon eltérő használói csoportok alakultak ki. Továbbra is megfigyelhető az a markáns réteg, – az internetes társadalom 20-30%-áról beszélünk-, akik megragadtak az egyirányú, passzív információbefogadásnál. Itt elsősorban olyan felhasználókra gondoljunk, akiknek böngészési szokásait még mindig elsősorban az előre beállított kezdőlapok határozzák meg. Ők általában elolvassák a híreket, az őket érdeklő információkat, de ennél a passzív információ-befogadásnál és némi kommunikációnál többet nem igazán tesznek online.

Nem mellékes, hogy a korosztály tagjai mit böngésznek az interneten, hiszen nem egyszer napi több órás elfoglaltságot jelent az online térben való részvétel:
„Kommunikálnak, ismerkednek, szórakoznak, megosztanak, chatelnek, facebookoznak, iwiweznek” – fejti ki Ságvári Bence. “Az ember ebben a korban a leginkább fogékony a közösségi lét iránt. A tinédzserek jelentős része az iskolából hazatérve online formában folytatja a kommunikációt, a szórakozást, a pletykálást a társaival.”

Az élmény megélésénél fontosabb annak reprezentációja

De vajon mire föl ez a non stop-elérhetőség, netfüggőség? Ságvári Bence szerint főleg a fiataloknál szembetűnő a kor általuk ekként értelmezett üzenete, az önreprezentációhoz való viszony.
“Sok fiatalnál lehet azt tapasztalni, hogy ha elmegy nyaralni, buliba vagy éppen csak kirándulni, a gondolatai már akörül járnak, hogyan fogja majd mindezt postolni, milyen szögből fényképezze magát, azaz összességében milyen képet akar saját magáról közvetíteni. Másképpen fogalmazva, az élmény megélése helyett sokszor az élmény reprezentációja válik fontosabbá. ”

A multitasking életmódból következően a fiatalok agya az idősebbeknél kétségtelenül jobban tudja kezelni a rájuk zúduló információkat, azaz a “szűrő” funkcióik jobbak, azonban ne higgyük azt, hogy ez számukra nem jelenthet frusztrációt. Az információs zajban a koncentrált figyelem képessége egyre kevesebbek luxusa.

“Ezt a generációt már nehéz „leültetni”. ATüskevár elmélázó és rácsodálkozó tájleírásai már nem igazán találnak utat e korosztályhoz. Sajnos oldalakon keresztül már nincsen arra türelmük, hogy várják, hogyan csúszik le a levélről a harmatcsepp. Egy mai fiatal ehelyett inkább azt várja, hogy essen már le az a csepp. Ha nem ez történik, akkor átlapozza, vagy esetleg el se olvassa. Azaz máshogyan kell hozzájuk közelíteni, az információkat, az értékeket eljuttatni hozzájuk. Erre azonban az oktatási rendszer sok helyen még mindig nem felkészült. Persze ez a felgyorsult, őrült tempó nem fokozható a végtelenségig, azaz előbb-utóbb bekövetkezhet valamilyen lassulás, telítődés. A “legyél mindig elérhető és te is mindent elérsz” jelenleg még uralkodó elvei után a technológiai fejlődése talán arra is lehetőséget ad majd, hogy az egyre kifinomultabb mesterséges intelligencia segítsen az embereknek abban, hogy szelektálhassanak az információk között, illetve bizonyos szintig szeparálhassák magukat a rájuk zúduló ingerektől. ”

A szociológus szerint nincs mit csodálkozni azon, hogy a fiatalok kulturális terméket csinálnak magukból a közösségi oldalak adatlapjain keresztül, hiszen ebben a posztmodern világban a női és férfi magazinokból “lecsapolják” az üzeneteket, azt, hogy milyennek kellene lenniük a média mesterséges ideái szerint. A technológia pedig lehetővé is teszi, hogy kicsiben te is az legyél, mint a címlaplány a magazinborítón, hogy te is le tudjad törölni a pattanásaidat az arcodról a Photoshoppal. Aki pedig úgy gondolja, és megfizeti, akár profi portfóliót is készíthet magának egy műteremben, amit aztán meg tud osztani a Facebookon. Az önreprezentálásra iparág épült. Ebben pedig sokszor összemosódik a határ termelő és fogyasztó között, hiszen a tartalmat sokszor már a felhasználók generálják. Mindenki szeretne egyedi lenni, de ez sokszor nem több, mint konformnak maradni. A cégek ezt remekül felismerik, eszközöket adva a fiatalok kezébe ahhoz, hogy látszólag kitűnjenek a tömegből.

Megkérdeztük a szociológust a való életben megjelenő individualista viselkedésformák és az online térben tapasztalható összetartó közösségek kontrasztjáról: ” Magyarországon az emberek a kutatások szerint nem bíznak egymásban, sokan vannak azok, akiknek nincsenek barátaik, nincsenek olyan kapcsolataik, amelyekbe probléma esetén kapaszkodhatnának. Ezzel szemben az interneten a legkülönfélébb fórumokban igen aktív társasági élet zajlik. Talán pont azért, mert az offline, bizalomra épülő kapcsolatokban társadalmi szinten igencsak hiány van ma Magyarországon.

A zene és az internet kapcsolata
“Amennyiben egy szimbolikus képet akarunk találni, akkor alig két évtizeddel ezelőtt még a saját felvételekkel megtölthető üres magnókazetta volt a kor szimbóluma. Ezt mára a YouTube és a hasonló oldalak vették át, azaz ők az új kor “táskarádiói.” Ezzel párhuzamosan azonban a zene, a ránk zúduló mennyiség miatt, egyre inkább háttérzajjá is vált. Fogyasztod, eldobod, “átmegy rajtad”, mert jön a következő szám. Persze az is igaz, hogy akinek erre van igénye, olyan zenékhez, tartalmakhoz tud hozzáférni, amilyenekről korábban nem is álmodhatott volna. Azonban ez is elvezethet egy olyan feszültséghez, amelynek lényege, hogy a kitáguló, egyre nagyobb világban az emberek egyre kisebbnek érzik magukat, elsősorban azért, mert pl. a zene befogadására rendelkezésükre álló idő alapvetően nem változott. Így érthető módon a felületes megismerés válik meghatározóvá.”

Egy erre adott válaszreakció lehet, hogy visszanyúlunk a 15 évvel ezelőtti klasszikusokhoz, mert azt legalább biztos, kipróbált, megszokott értéknek tekintjük egy bizonytalan világban. Ez a gondolat azonban nem csak a zene világára alkalmazható. Sosem tudhatod, hogy nem jobb-e az új „csaj”, a másik party, a másik szak, hasonlóan az új telefon vagy az új ruha logikájához. A fogyasztói társadalom logikája hatja át az életnek azokat a területeit is, amelyeken talán kevésbé lenne keresnivalója.

A szinte rogyásig ismételt, de máig nem tisztázott kérdésről is érdeklődtünk Ságvári Bencénél, miszerint a személyes emberi kapcsolatok kárára válik-e a nagyfokú online lét: “Erre a kérdésre ‘is-is’ a válaszom. Az biztos, hogy az idősebb generációk morális pánikára azért még nincs ok. A kritikák sokszor sarkított vélemények, amelyek leginkább néhány személyes negatív élményből, és nem pedig egy teljes generáció mindennapjainak szisztematikus megfigyeléséből származnak. A fiatalok nem jobb és nem rosszabb, hanem más életet élnek a szüleik generációjához képest – már amennyiben a kommunikációs és szórakozási szokásaikat vizsgáljuk. A sokszor hallott elmagányosodott fiatal képe inkább csak mítosz. Kétségtelen, hogy vannak ilyenek is, de ez elsősorban egyénfüggő. Ez pedig leginkább a családi háttéren, illetve az iskolai oktatáson múlik. Akit az internet magányossá tett, valószínűleg internet nélkül is egy marginalizált tagja lenne a közösségének. Jóval gyakoribb az, hogy valakinek pont az online technológiák képesek segítséget adni. Ennek veszélyei természetesen nem elhanyagolhatóak, de oktatással, neveléssel és a kompetenciák fejlesztésével ezek nagy része ártalmatlanítható. ”

A fiatal és a középkorú generációk közötti információs szakadék

Szerinte a szülő és gyermeke próbáljanak összhangot találni, legyenek egymás iránt érzékenyebbek. Az információs szakadékot az oktatásig célszerű visszavezetni. A tanárok, az iskola lehetne a leghatásosabb közvetítő a két generáció között, de sajnos nem biztos, hogy erre tömegesen és teljes mértékben fel lennének készülve.

Ez egy sajátos korszak, ami mindig akkor következik be, amikor hirtelen nagyon nagyra nyílik az olló két generáció között valamilyen technológiai-társadalmi változás következtében. Az idősebbek nem értik, aggodalommal szemlélik, hogy az ember miért tesz ki magáról az internetre (akár magánszférába tartozó infokat, pláne képeket). Főleg nehéz ezt egy olyan generáció esetében megértetni, amely alapvetően egy diktatúrában szocializálódott. A technológiai ismeretekben megmutatkozó szakadék talán könnyebben feloldható. Kérdés azonban, hogy fel kell-e oldani? Az a szülő, aki most nem érti a tizenéves gyermeke online életmódját, ő a 70-es években talán a saját szüleivel került konfliktusba amiatt, hogy azok nem értették milyen zenét hallgat, és milyen formában szórakozik.

Szerettük volna megismerni egy olyan személy véleményét is a témában, aki aktívan részese a webes világnak, napi szinten látja és tapasztalja a leginkább felkapott újdonságokat és érzékeli, hogy az miként reagál a közösség az internet nyújtotta lehetőségekre. Dobó Mátyást, a Peer Applications Kft. ügyvezetőjét, ismert bloggert faggattuk.
Az alapvető internetezési szokásokat Ságvári Bencéhez hasonlóan látja, viszont a fiatalság individualizációjáról árnyaltabb a véleménye: “Nem gondolom, hogy az emberek egyre individualistábbak lennének, de az biztos, hogy nárcisztikusabbak, mindenben magukat keresik és az identitásuk építésében egyre meghatározóbb szereppel bír az online tér. Nagyon jó példa a közösségi oldalak használata, ahol mindenféle videót, képet, tartalmat felhasználnak arra, hogy megmutassák magukat, a kreatívabbak maguk is létrehoznak ilyen tartalmakat, videókat, szövegeket és képeket. A való élet / online élet kapcsolatában egyre inkább úgy tűnik, hogy az emberek online is a valós életben szerzett kapcsolataik követésével, fenntartásával vannak elfoglalva és persze e mellett bizonyos tematikák mentén virtuális kapcsolatokat is építenek. ”

A sok indulatot és szélsőséges véleményeket kiváltó felvetésről -miszerint az internetet törvénnyel kellene szabályozni-, viszont elég markáns véleménnyel van: ” óriási blődség a speciális szabályozás. Az internet nem egy médium, még csak nem is egy dolog. Az internet a társadalom minden szegmensét átható réteg/rétegek sokasága, amely inkább úgy képzelhető el, mint egy szivacsba felszívott folyadék, ami megváltoztatja annak állagát és szerkezetét. Az internet átalakítja a médiát, az üzletet, a tanulást. Lényegében mindent. A szabályozást inkább a technológiai fejlődés adhatja majd, a táblagépekkel pl. már jóval nehezebb filmeket másolni, a szerzői jog védettebb, stb. A blogok hivatalos regisztrációját sem támogatnám, pláne úgy, hogy nem látom az elképzelés valós kidolgozottságát, szakmai hátterét.”

S hogy mi várható a weben a jövőben?
“Úgy néz ki, hogy a közeljövőben a technológiai innovációk fogják forradalmasítani a webet. A mobilnak és a táblagépeknek köszönhetően megváltoznak a funkciók, a webes megjelenéssel kapcsolatos elvárások. Érintőképernyő, kicsi és közepes méretű felületek térnyerése lesz jellemző, illetve a mobilitás. A web olyan élethelyzetekben is egyre inkább velünk van, ahol eddig nem, az utcán, a szórakozóhelyen és a nyaraláskor. Ez forradalmasítani fogja az internetes szolgáltatásokkal kapcsolatos elvárásokat”.