A rap az ember személyiségének a tükre

Artoscsaba interjú
Artoscsaba nem csak a szakma veteránja, hanem sok fiatal MC számára példakép is. Pár hete jelent meg az új albuma, de a beszélgetés során mesélt még a magyar rap általános helyzetéről, a káromkodásokról és az első dalairól is.

-Vágjunk a közepébe. Pár hete jelent meg az új lemezed, azonban mielőtt erről kérdeznélek, tisztázzunk egy-két fogalmat. Amit te képviselsz és művelsz, az rap, vagy hip-hop?
-A hip-hop maga egy összefoglaló kultúra, amibe például olyan dolgok tartoznak bele, mint a graffiti vagy a break is. A rappelés szintén a hip-hop egy része, de ez csak annyit jelent, hogy ritmusra mondasz egy szöveget, rímekbe szedve. Én rapper vagyok, de MC-ként az egész hip-hopot, és az ehhez kapcsolódó életérzést képviselem.

-Kicsit mesélj nekünk a kezdetekről. Mikor és milyen formában találkoztál először ezzel a kultúrával, hány évesen írtad az első szövegedet?
-Az egésznek az előzménye az volt, hogy én már 12 évesen írtam verseket Istenhez, nagymamámhoz és a világhoz. Aztán 1989-ben egy kollégista társam, a magyar hip-hop egyik későbbi legendás alakja, Sizare mutatott nekem egy érdekes számot, ahol egy Hungária dalt mixelt old school dobra. Nekem fogalmam nem volt róla hogy mit hallok, viszont rettentően tetszett! Sizare aztán felvilágosított róla, hogy ez a rap műfaja, és onnantól kezdve nem volt megállás.
Később bejöttek a külföldi zenecsatornák ahol már lehetett videoklipeket is nézni, illetve egy U. Bálint nevű osztálytársam kezdett el nekem zenéket készíteni. Ekkor voltam 17 éves, majd két év múlva Pippo barátommal megalapítottuk az ART-ot, ami már egy komolyabb kezdeményezés volt.

-Ennyire fiatalon miről szóltak ezek a számok, mi volt a fő mondanivalód?
-A legelső szövegeimben kvázi megfejtettem az egész világot (nevet). Rengeteg világmegváltó gondolatom volt, illetve azt boncolgattam, hogy mennyire rossz minden, és nincs kiút. De ez nyilván a korral is járt. Aztán kicsit idősebb fejjel, de még mindig nagyon fiatalon Pippo-val – hívő keresztények révén – már bennünk volt az a tűz, hogy hogyan lehetne segíteni az embereken, nekünk hogy segíthetnének a többiek, és természetesen hogy mi az élet értelme.



-Hogyan írod a szövegeidet, mi késztet arra, hogy tollat ragadj?
-Mostanában leginkább zenére írom őket, tehát megy valami alap a háttérben, ami annyira magával ragad és megihlet, hogy azonnal írom a sorokat. Néha persze az is előfordul, hogy mesélnek nekem valami jó sztorit, vagy én magam élek át egy olyan helyzetet, amit aztán dal formájában próbálok meg visszaadni. De olyan is volt már, hogy rímek jutottak eszembe, és azok köré próbáltam meg kitalálni valami kerettörténetet.

-Rap számokat sokan azért nem hallgatnak itthon, mert azt mondják, hogy tele vannak káromkodással és trágár kifejezésekkel. A te szövegeid általában nem ilyenek, de előfordult már hogy kicsit te is elengedted magad? Mi a véleményed a csak ilyen számokat író MC-kről, csapatokról?
-Az hogy valaki milyen szöveget ír, nagyban függ az illető múltjától, családi hátterétől, haveri körétől és neveltetésétől is. Nekem egyszerűen nincs benne a személyiségemben ez a fajta keménykedés és vagányság, de aki egy rosszabb környékről jön, és van, hogy mindennap küzdelmet lát, az nyilván rendelkezik ezzel. Ők azok a típusú előadók, akik nem leírnak egy-egy helyzetet, hanem egyenesen a képedbe vágják a valóságot. Ez simán benne van, hiszen a rap eredetileg Amerikában arról szólt, hogy az emberek kiálltak a gettók közepére és beleüvöltötték a fájdalmukat a világba, hogy mennyire rossz minden. Ha valaki a hétköznapokban is gyakran káromkodik, akkor annak a szövege is tele lesz csúnya szavakkal, hiszen a rap az ember személyiségének a tükre.




-Ha végeznénk egy felmérést arról, hogy az emberek milyen hazai rap előadókat ismernek, akkor biztos vagyok benne, hogy a legtöbben még mindig Ganxsta Zolee, Dopeman vagy Majka nevét mondanák. Szerinted miért van az, hogy – bár az utóbbi időben mintha egy kicsit javult volna a helyzet – sokan még mindig csak róluk hallottak?
-Erről elsősorban nyilván a média, illetve a különböző zenecsatornák tehetnek, de a hallgató is hibáztatható. Ha valakit tényleg érdekel a magyar hiphop, akkor nem elégszik meg annyival, amit például a Viva TV-től kap, hanem kicsit utána keres. Ez napjainkban már egyáltalán nem nehéz, hiszen az internetet használva rövid idő alatt bárki több tucatnyi magyar hip-hop előadót találhat meg, úgy hogy szerintem ez csak intelligencia kérdése. Én is nap, mint nap nézem a különböző oldalakat, és ha látok valami ismeretlen, de számomra jó zenét készítő srácot, akkor egyszerűen csak utána keresek és meghallgatom a többi dalát is. Ez a mai fiatalság egyik fő problémája, hogy minden a szájukba van adva, és sokan valóban megelégszenek azzal, amit a képükbe nyomnak.

-Beszéljünk egy kicsit erről a mainstream-undeground ellentétről. Te melyik vonalba sorolod magadat?
-Mindkettőben van jó és rossz zene is, de itt igazából csak arról van szó, hogy kinek mi fér bele. Én egyértelműen underground előadónak tartom magamat, ugyanis ebben van meg a teljes szabadságom. Senki sem szól bele abba, hogy miről szóljanak a dalaim, és akkor adok ki egy albumot vagy számot, amikor nekem jól esik.

-Soha nem is próbálkoztál mainstream kiadónál?
-De, 1998-ban szinte az összes nagyobb helyen voltunk, de már komoly beszélgetésre is csak kettőnél került sor. Ott közölték velünk, hogy nagyon jó, amit csinálunk, de nem ez kell most a népnek, készítsünk kicsit mást, például rappeljünk house zenére. Erre mi mondtuk, hogy köszönjük szépen, de nem. A hiphop a legszabadabb műfaj, és ha korlátozni akarják miről és hogyan zenéljek, akkor az egésznek a varázsa veszik oda, és én nem fogom magamat eladni. Ettől függetlenül én csak akkor nézek le egy mainstream előadót, ha a pénz, és az új közeg teljesen megváltoztatta és kifordította önmagából.

-Előfordult már olyan, hogy egy populáris együttes meghallgatta a számodat? Mit szóltak?
-Igen, nem régiben például többedmagammal léptünk fel Kazincbarcikán, a Kasza fesztiválon, ahol egy országosan ismert, közel 20 éve a pályán lévő rock együttes jött oda hozzánk. Azt mondták, hogy ők már nagyon régóta zenélnek, de ilyen rapet még soha az életben nem hallottak, és nagyon tetszettek nekik a dalaink. Itt meg is kell jegyeznem, hogy egy régi álmom válik valóra azzal, hogy az általam nagyra tartott és sokak által ismert Belmondo együttessel fog készülni pár közös szám, ami egészen biztosan egy rendhagyó kollaboráció lesz.

-Beszélgessünk a hazai hip-hop rendezvényekről, azon belül is elsősorban természetesen a rap bulikról. Mi a véleményed ezekről, milyen a színvonal és a rendezés?
-Ha csak az előadókat nézzük, akkor abszolút pozitív a válaszom. Nagyon sok tehetséges MC van, ráadásul szerencsére tehetségkutatókban sincs hiány. Régebben ugyebár volt a Rap Jam, illetve utána még pl. a Mikrofonmánia, de legutóbb például Egerben éppen én voltam az egyik zsűritag, és több mint 100-an neveztek, ami óriási szám! A sima bulikról viszont már nem olyan jó véleményem. Az, hogy néhol már szomorúan kevesebben vannak bizonyos partykon, még magyarázható a válsággal, hiszen az embereknek sokkal kevesebb a pénzük. Azonban rengeteg butaság is előfordul, amivel megölnek egy-egy helyszínt. Ilyen például az, hogy elkezdték egymásra szervezni a bulikat néhány vidéki városban, tehát direkt egy időpontban, egy városban, de két különböző helyen. A vége az lett, hogy mindkettőn csak lézengtek az emberek. A kisebb településeken szerintem az lenne a jó megoldás, ha a heti bulik helyett lenne egy nagy havi, amire normálisan fel tud készülni az ember, és így kicsit visszajönne a közönség is. A technikai háttér helyszínfüggő, de általánosságban véve, és összehasonlítva a ’90-es évekkel szerencsére ég és föld a különbség.

-Kíváncsi lennék arra, hogy mi a civil foglalkozásod, és hogy a kollégáid tudnak-e arról, hogy egy népszerű MC a munkatársuk?
-Személyügyi osztályvezetőként dolgozom, a kollégáim pedig nem csak hogy tudnak a dolgaimról, hanem nagyon sokszor ők maguk kérik, hogy nyomjak már valamit nekik. Olyan vagyok, mint egy rap automata, ha meglátnak, azonnal freestylet akarnak. Több karácsonyi rendezvényen is felléptem már, és eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam.




-Családos ember vagy, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy a rap mennyit vesz el az életedből, és a feleséged hogyan viszonyul a hip-hophoz?
-A különböző zenei fórumokat, híreket, újdonságokat minden nap nézem, és igyekszem folyamatosan képben maradni. A Youtube-ot is mindennap használom, illetve bármi kiadvány megtetszik, azt igyekszem megszerezni. A dalszerzésben viszont nincs az, hogy mindennap kötelező valamit alkotnom, mert akkor az egész olyan rutinszerű munkává válna, amit nem szeretnék. Ha van ihlet és kedv, akkor írok, ha nincs, akkor nem.
A feleségem szerencsére jól viszonyul a dolgokhoz, ő egyébként énekes, és komoly zenével foglalkozik. Rap bulikba nem jár, mert nem szereti nézni a fiatalok aktív önpusztító tevékenységét, illetve a sokat káromkodós előadókat sem kedveli. Viszont a számaimat mindig neki mutatom meg először, és ő a legnagyobb kritikusom.

-Pár héttel ezelőtt jelent meg a legújabb lemezed, erről mondj nekünk pár szót! Leginkább arra lennék kíváncsi, hogy a közreműködők végleges listáját mi alakította ki?
-A 2008-as Outro című lemezem után most márciusban jött ki A régi védjegy, amin összesen 11 dal található sok közreműködővel, s ingyenesen letölthető a honlapomról. Az összes zenét én készítettem, és szinte mindegyik olyan lett, hogy el tudtam rá képzelni egy konkrét személyt vagy csapatot, aki színesíthetné a nótát. Folyamatosan felkerestem az embereket, akik igent mondtak, és így olyan neves MC-k vannak a korongon, mint az Animal Cannibals, Suppah, a Para Bellum (Billcore & Riddler) vagy épp a Halálos Fegyver (Deniz & MC Gőz).
Letölthetővé pedig azért tettem, mert régóta nem hallhatott felőlem a közönség és szerettem volna, ha sokakhoz eljutnak a dalok, és ma Magyarországon lemezt kiadni amúgy sem nagyon éri meg.

-Lesz esetleg hivatalos lemezbemutató koncert is, vagy egyelőre ez nincs tervbe véve?
-Ilyen biztos nem lesz, hiszen lehetetlen összeszedni az összes közreműködőt, maximum olyan fellépés, ahol egyedül, vagy páran, de a dalok 70%-a az új korongról fog szólni. Hogy pontosan mikor lesz a következő bulim, azt egyelőre még nem tudom, ezeket az ügyeket Kojsz intézi, de mindenféle velem kapcsolatos információ és újdonság megtalálható a http://artoscsaba.hu/, és a http://kojszprod.hu/ weboldalakon.

-Végezetül mit üzennél azoknak a fiatal hip-hop kedvelőknek, akik szeretnének rappelni?
-Az a lényeg, hogy divatból senki se kezdjen el rappelni, és ne azért csináld, hogy utána az osztálytársaknak legyen mit mutogatni. Csak akkor hordj bő gatyát és baseball sapkát, ha valóban kényelmesen érzed magad benne! Akkor rappelj, ha vágysz arra, hogy versbe szedd a gondolataidat és a zenében éld ki a kreativitásodat. Ha tudod és mered is önmagadat adni, és nem veszel fel hamis álarcokat, mert a hitelteleneket egyből ki lehet szúrni. Akkor rappelj, ha szívből tudod ezt csinálni. Én hiszek abban, hogy a tehetség utat tör magának, de mint mindenhez, ehhez is rengeteg gyakorlás kell, nem elég csak az adottság. De kemény és kitartó munkával bármi lehet belőled.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Zene

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére