A pop-art stílust mint a 60-as, 70-es évek meghatározó irányzatát először egy német műgyűjtő házaspár, Peter és Irene Ludwig ismerte fel és örökítette meg az utókor számára néhány évtizeddel ezelőtt. A Ludwig házaspár által létrehozott, hét városban (Köln, Aachen, Koblenz, Basel, Budapest, Bécs, Peking) elhelyezett műtárgyakból álló vándorló kiállítás október 9-től Köln és Bécs mellett immár Budapestre is megérkezett és a jövő év elejéig tekinthető meg.
A pop-art lényege tulajdonképpen egy paradoxon, hiszen hétköznapi, egyszerű ábrázolásmódjával éppen a hétköznapias, egyszerű gondolkodású és életvitelű fogyasztói társadalomnak állít görbe tükröt. Nem egyértelmű tehát, hogy a pop-art elítéli, vagy isteníti a konzumkultúrát, ez az ellentmondás teremti meg azt az érdekes feszültséget, aminek köszönhetően az irányzat ismét reneszánszát éli.
Izgalmas kérdése még a pop-artnak, hogy a társadalmi, kulturális szakadékok korszakában létrejött irányzat nyugati és keleti változatai között milyen különbségek és hasonlóságok figyelhetőek meg. A kiállításra ellátogatók erre a kérdésre többé-kevésbé választ is kaphatnak. Egyértelmű, hogy a tárgykészletben és azok használatában figyelhető meg a legnagyobb eltérés, hiszen a kelet-európai közeg vágyálma volt akkoriban a nyugathoz, Amerikához hasonlítani, azt minél jobban megismerni és kitörni a hétköznapiasságból. A kelet-európai pop-art tárgyai éppen ezért szegényesebbek, konzervatívabbak.
A Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeumának kiállítóterében 2016. január 13-ig állomásozó, két emeletet felölelő, közel 200 alkotást felvonultató tárlaton többek között Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Jasper Johns, és Claes Oldenburg alkotásaival, és ezek mellett európai, kelet-európai és természetesen magyar alkotók műveivel ismerkedhet meg a közönség.
A kiállítás keddtől vasárnapig, délelőtt 10 órától 20 óráig látogatható.
Hozzászólások