A Makói Művésztelep a magyar grafika Mekkája volt a hetvenes és a nyolcvanas években. A hely fő profilja a sokszorosított grafika, a fotóalapú szita és ofszetnyomás volt. A fotókkal nem csak a művészeti akciókat örökítették meg, de kutatták velük a szerkezet, a mozgás és az időbeliség titkait is, sőt magát a valóságot is manipulálták velük.
Időutazás: Ennek a művésztelepnek a történetét dolgozza fel a Ludwig Múzeum Képtaktikák című tárlata. A kiállítás felér egyfajta időutazással is. A művésztelepen alkotók ugyanis dolgos mindennapjaikat is dokumentálták, így egyből a kiállítás elején megismerkedhetünk a projekt mögött álló emberekkel. Ezekből a fotókból még árad a zsigulis,kempinges korszak nosztalgikus bája, a koré amikor a bajusz még menő volt. Ezek képek azért is jók, mert érdekes látni egy tárlat előtt, hogy az alkotók hétköznapinak tűnő, hús-vér emberek.
Előítélet nélküli kreativitás: A többi teremben már munkásság az úr. Döbbenetes látni, hogy már a hetvenes években milyen kreatívan, és sokrétűen aknázták ki a nyomdagépet. Van itt pop-artosan többféle színkombinációban elkészített fénykép, ákombákom rajzok fotói, nonfiguratív rorschach-teszt-féleségek, és punk lemezborítókat idéző kaotikus alkotások, sőt még konstruktivista geometrikus cuccok is.
A Művésztelep 1990-ben állt le. Az addigi munkát éves bontásban, kronologikus sorrendben nézhetjük végig. A kulcsszó a kísérletezés. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a nyomdagép úgy pottyant Makóra, mint a kólásüveg az Istenek a fejükre estek című filmben. Előítéletek nélküli színtiszta kreativitással álltak neki a kísérletezésnek. A művek éppen ezért emberközeliek, földhözragadtak, kicsit mintha a szomszéd tehetséges gyereke csinálta volna őket.
Milliő: Ami minden képben benne van, az első teremnél már említett nosztalgikus életérzés. A képeken valahogy érződik, hogy magyar kéz alkotta őket, nem csak a libanyakakra illesztett piros-fehér-zöld zászlóknál nyilvánvaló. A képek tökéletesen hordozzák magukkal a miliőt, amely létrehozta őket. Ez ennek a tárlatnak a legnagyobb erénye. Az időutaztatás, ami nem arról szól, hogy minket vigyen el a múltba, hanem pont fordítva.
Hozzászólások