A nagy dobás

2016. 02. 10. 11:34 - Tóth Nándor Tamás/filmtekercs
Emberiség ellen fehérgallérral elkövetett bűncselekmények...

Az életünkre talán a legnagyobb hatást kifejtő történelmi eseményről készített játékfilmet a kortárs amerikai abszurd humor legnagyobb alakja, Adam McKay. Vajon tényleg már csak nevetni lehet az eseményeken? Vagy humorral válhat csak befogadhatóvá a pénzügyi válság?

Christian Bale, Brad Pitt, Ryan Gosling, Steve Carell

Bár aktív figyelemmel követtem a világgazdasági folyamatokat a kétezres évtizedben, azért a globális pénzügyi válság egyes részleteit nem igazán tudtam megérteni. Ezért megkérdeztem a közgazdász barátaimat, mégis mi történt, melyek voltak azok a folyamatok, amelyek elvezettek az amerikai pénzügyi piac összeomlásáig, a Lehman Brothers csődjéig, a Bank of America államosításáig, ezáltal a globális gazdasági válságig. Legnagyobb megdöbbenésemre nem tudtak válaszolni. Ők sem értették.

Pedig a krízis pillanatok alatt begyűrűzött Európába és Magyarországra is. (Ó, pedig mennyiszer szajkózták az európai vezetők, hogy ez egy amerikai probléma, ami minket nem érint majd!) Közvetlenül érezte mindenki: leépítések, kirúgások, új munkahelyek nem jöttek létre. Megemelkedtek a hitelek törlesztőrészletei, megbukott a kormány, elszállt az államadósság finanszírozásának költsége – a sort a végtelenségig lehetne folytatni.

Annak ellenére, hogy mennyi embert érintett a válság, meglepően kevés film dolgozta fel a témát. Az elsők egyike a Krízispont volt, amely azt az estét mutatta be, amikor – korábban elképzelhetetlen módon – bedőlt a Lehman Brothers bankház. A történetek középpontjában az eseményekért felelős bankárok és azok beosztottjai jelentek meg, utóbbiak az áldozat szerepében. Nem konkrétan a válságról szól a Tőzsdecápák: A pénz nem alszik és A Wall Street farkasa, de persze az említett drámák létrejötte vagy sikere elképzelhetetlen lett volna a krízis nélkül. Az ember egyik főbűnét, a kapzsiságot és annak káros társadalmi-gazdasági hatásait ecsetelik, a címekben szereplő Wall Streetet (a Tőzsdecápák angol verzióban Wall Street) pedig az anyagi mohóság hazájaként és fellegváraként aposztrofálják.

Mivel az emberről, mint gyarló lényről mesélnek, így az említett művek képesek túllépni a történelmi kereteken, és egyetemes mondandót közvetítenek (ezáltal kerülhetett be a két rendezőlegenda, Oliver Stone és Martin Scorsese életművébe). Valójában a történelmi eseményeket eddig pusztán két dokumentumfilm dolgozta fel, a Michael Moore-féle Kapitalizmus: Szeretem! és az Oscar-díjjal is méltatott Bennfentesek. Előbbi egyértelműen magán hordozza karakteres direktorának baloldali-populista jellegzetességét, utóbbi objektívebb (ezáltal jobb is), mégis az egész jelenséget a kapitalizmus halotti énekeként értékeli, ami fölött ítéletet is hirdet: halált. Ez pedig még a válság globális hatásait figyelembe véve is túlzó, de legalábbis túl merész állítás.

A téma filmográfiája – amelynek rövid felsorolása érthetően nem teljes, lásd.: Válság a Wall Streeten – A nagy dobással bővült idén, ami legegyszerűbben megfogalmazva: hiánypótló. Ez ugyanis az első nagyobb lélegzetvételű mozi, ami részletesen és a pénzügyi fogalmakat nem ismerő nézőket nem kímélve meséli el, mégis mi vezetett az Egyesült Államok gazdaságának összeomlásához. Kiindulási pontja a nyolcvanas évekre tevődik, amikor egy banki szakember rájön, hogy az addig pénzügyi konstrukcióként alacsony értékrendűnek tartott jelzáloghitelek összecsoportosítása kötvényként hihetetlen értékessé válik. A rendkívül népszerű pénzügyi terméken a bankházak dollármilliárdokat kerestek, azonban nyilvánvalóan egy idő után egyszerűen elfogynak az országban a biztos keresetű, stabil egzisztenciájú hitelfelvevők. A bankok viszont képtelenek voltak lemondani a profitról, úgyhogy egyszerűen szemet hunytak a rossz adósok felett, belekeverték őket a rendszeresen törlesztők közé, kiszolgáltatottá tették a hitelminősítő intézeteket és újságírókat, és folytatták a kötvények értékesítését – egészen addig, ameddig a nem fizető hitelesek többségbe kerültek, bedöntve ezzel az egész rendszert.

Erről szól A nagy dobás. De hogy lehet ezt elmondani úgy, hogy ebből élvezhető játékfilm legyen? Nos, ebben rejlik a film és Adam McKay rendező zsenialitása.

 

A cikk folytatása ITT!

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Film

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére