Ahhoz, aki a testéből él, ritkán társít az ember intellektust – A modell azonban okosabb film, mint amilyennek elsőre látszik. Mads Matthiesen angol nyelvterületi nyitása nem okozott csalódást.

Már régóta tudjuk, hogy a filmek párban járnak. Amerikában a stúdiók egyszerre ugranak rá egy témára, mert épp forró, vagy szimplán, mert a másik is azt csinálja. Az Egy bogár élete és a Z, a hangya esetét ipari kémkedésnek tudják be legtöbben, de a szimultán invenció rejtélyes jelensége már a kezdetek óta végigkíséri az emberiséget: a világ két pontján ugyanakkor két ember feltalálja ugyanazt egymástól függetlenül.

A modell

Olykor a magyar forgalmazás pedig még rá is segít az ilyen kapcsolatokra, mint a Marguerite – A tökéletlen hang és a Florence – A tökéletlen hang esetén. A jelenségről magáról már többször írtam, legutóbb A szoba és a Brooklyn kapcsán – a két Oscar-jelölt ír film Amerikában játszódik és a szabadulásról szól. A héten ezúttal két dán rendező új angol nyelvű filmjét mutatják be, és a kapcsolat most még egyértelműbb, mint az ír példák esetén: mindkettő a modellvilágot veszi górcső alá egy kívülről érkező ember szemén keresztül. A nagyobb hype természetesen Nicolas Winding Refn Neon Démonja körül van, noha Mads Matthiesen – bár még csak egy nagyjátékfilmet tudhatott mindezidáig maga mögött – már a Teddy mackóval megmutatta, hogy érdemes rá odafigyelni. A modellel ismét megerősíti ezt a tézist.

A fiatal Emma (Maria Palm) Dániából utazik Párizsba, hogy beváltsa álmát és szupermodell legyen. Az érkezés nem sikerül a legzökkenőmentesebbre, ugyanis a lány rögtön a legelső fotózásán befagy a sztárfotós, Shane White (Ed Skrein) jelenlétében, aki nem viseli könnyen az amatőrizmust és hazazavarja őt. A modellvilág még talán Hollywoodnál is kegyetlenebb: egy kudarc gyakran jelentheti a karrier végét egy olyan kompetitív közegben, ahol ennyi ember kopogtat az ajtón. Ám – akárcsak az Álomgyárban – a kapcsolatok itt is hatványozottan fontosak, Emma így kap egy második esélyt, amikor egy bulin összegabalyodik a fotóssal megfeledkezve a Dániában maradt pasijáról. Shane White nadrágslicce pedig egyenesen a címlapokra nyíló ajtó, csak kezdeni kell valamit a bejáratnál álló kidobóval, aki különösen felszívja magát, ha akciót szimatol. A film – ahogy sejthetjük – nem romantikus sikersztori, hanem egy introvertált, naiv lány morális-mentális lejtmenete egy fokozottan extrovertált, manipulatív világban…

A cikk folytatása ITT!