James Marsh Stephen Hawking életéről szóló filmjében, A mindenség elméletében Jane Hawking az évek megszépítő távlatából mesél a tolószékhez kötött tudós életéről. Eddie Redmayne bravúros alakításában egy életigenlő férfi portréja rajzolódik ki előttünk, aki két szerelme, felesége és a tudomány között őrlődik.

Jane Hawking Az utazás a végtelenbe című memoárjában emlékszik vissza Stephen Hawkinnal kötött házasságára  – a film kettejük kapcsolatát állítja középpontjába, így a film nem foglalkozik sem a tudós gyermekkorával, sem a válásukat követő évek történetével. Éppen emiatt, aki egy kerek életrajzi filmre számít, talán csalódni fog – aki két heroikus küzdelmet folytató ember megindító szerelmére kiváncsi azonban, a legjobb helyen jár.

„Eddie Redmayne alakítása természetesen lenyűgöző, komoly esélyekkel indul az Oscarért”

A mindenség elmélete a legklasszikusabb értelemben vett melodráma, aminek a centrumában a szerelmes nő, Jane Hawking (Felicity Jones) áll. Jane, bár úgy néz ki, a tudósnak (Eddie Redmayne) motoros neuronbetegsége miatt csak két éve van, mégis hozzámegy – nem számít azonban arra, hogy ezzel fel kell áldoznia szinte mindent, ami számára fontos volt egy évről-évre gyötrelmesebb életért. Hawking úgy érzi, hogy minden tiszta pillanatot meg kell ragadnia, hogy megfejtse az univerzum rejtélyeit: miközben teste egyre szűkebb börtönbe zárja, elméje szabadon szárnyal. Jane éppen az ellenkezőjén megy keresztül: három gyereket nevel, ápolja a férjét, de közben szép lassan úgy érzi, házassága csapdájába esett. Csodálatos ahogy a film ezt a bezártságot nem csak a szereplőkön keresztül, de nagyon sokszor képileg is megfogalmazza.

A cikk folytatása ITT!