A médiaművészet sajátossága, hogy a technikai fejlődéssel párhuzamosan egyre újabb hordozók és műfajok jelennek meg, így maga a médiaművészet is folytonos változásban van – emlékeztetett a tárlat csütörtöki sajtóbemutatóján a Lumú igazgatója.
Mint Fabényi Julia megjegyezte, egy húsz évvel ezelőtt VHS kazettára készített videomunkát például egyre nehezebb az eredeti körülmények között bemutatni.
A múzeum gyűjteményéből Kónya Béla Tamás és Peternák Miklós által összeállított kiállítás a mintegy harminc művész, illetve alkotócsoport munkái mellett ezért bemutatja a restaurálás, a “mentés” nélkülözhetetlen folyamatait és kérdéseit is – tette hozzá Fabényi Julia.
Kónya Béla Tamás elmondása szerint a tárlat anyaga két év alatt állt össze. Az alapkoncepció szerint a médiaművészet legfőbb hordozója nem valamelyik technikai eszköz, hanem az idő. Ennek megfelelően a kiállítás egyfajta ars poeticájának is tekinthető Csontó Lajos Ne félj! című videomunkája, amely a látogatót a fel- és eltűnő Van még idő – Nincs már idő feliratokkal fogadja – közölte a kurátor.
Rónai Péter Neodiogenetika (1985-95) című installációjában egy analóg televíziót helyezett egy fahordóba, analóg adást azonban már nem sugároznak Magyarországon, így a munka részét képező tévé sem működik többé.
Andreas Fogarasi Kultur und Freizeit című videójának története más szempontból tanúskodik az idő szerepéről. Az osztrák-magyar művész munkájának eredetileg nem képezte részét az a szobrászati elem, amely azonban az újabb és újabb bemutatók során mégis a videó megszokott hordozója lett; a műalkotás így szinte spontán kiegészült.
Németh Ilona Többfunkciós nő című installációja az idő múltával folyamatos felújításra szorul: a munka központi elemét képező ágy kárpitját időnként cserélni kell, a hangfájlokat pedig újabb formátumra kell átírni.
A Kis Varsó művészpáros Fogyóeszköz című installációja címével is utal a mű várható sorsára, hiszen az alkotásban működő, különleges formájú neoncsövek idővel nem lesznek pótolhatók.
Sok esetben a hordozó nem befolyásolja érdemben a mű jelentését, ezt bizonyítja a kiállításban Waliczky Tamás A kert című videomunkája, amely vetítővásznon és képernyőn egyaránt látható.
A smalltalk 2016 alkotócsoport “interaktív mesterséges intelligencia installációt” készített: a hello stranger! című, friss munkában egy migrációról szóló beszélgetés hangulatát a néző is befolyásolni tudja a képernyő előtt.
A március 26-ig látogatható tárlathoz március 23-24-én MAPS 2017 címmel kétnapos konferencia kapcsolódik, amelyen nemzetközi szakemberek – a New York-i MoMA, a londoni Tate, a madridi Reina Sofia, az amszterdami LIMA és a berlini Humboldt Egyetem restaurátorai és professzorai – tartanak előadást a médiaművészet megőrzésével kapcsolatban.