A Legyek Ura a Bárkában

A képlet egyszerű: úgy egy tucat tizenéves srác egy katasztrófa következtében egy lakatlan szigeten találja magát, paradicsomi környezet, felnőttek sehol. Elsőre azt gondolnánk, egy hagyományos robinzonáddal állunk szemben, és csupán a csoport kifejlődését követhetjük majd nyomon, pedig nem is kell sokáig várni, hogy az izgalmas kaland véres horrortúrába fulladjon. William Golding regényét Nigel Williams színpadi adaptációjának felhasználásával fiatal fiúk előadásában mutatják be a Bárka Színházban.

Ahhoz, hogy a kis csapat meg tudja szervezni életét a szigeten, szabályokra van szükség: mikor ki beszélhet, ki őrzi a tüzet, meg ilyenek. A látszólagos összhang azonban hamar megbomlik, felszínre buknak az ellentétek, és a legrejtettebb félelmek is, melyek titokzatos látomások formájában nyilvánulnak meg. Egyre több gonddal állnak szemben: hogy fognak hazajutni, van-e még, aki eljöjjön értük, mit fognak enni, és mi kísérti őket? A zűrzavaros helyzetben pörögnek az események: a korábban demokratikusan megválasztott vezető most kirekesztett, "vadászok" pedig egyre jobban uralmuk alá kényszerítik a maroknyi kitartó, és emberi méltóságához még ragaszkodó srácot.
A darab több értelmezési fonalat gombolyít. Kalandregénynek sem utolsó, mozgalmas cselekményével és drámaiságával leköti a nézőt, bennem mégis egy allagórikus értelmezés ölött fel. A cselekmény már ismerős valahonnan; mintha az emberi civilizáció történetét élnék át felgyorsítva. Fokozatosan kezd kiépülni a csoport struktúrája, mindenki megtalálja a hozzáillő szerepet, de nem tudnak elszakadni emberi mivoltuktól, a sziget pedig épp oly förtelmes és bűzös pokollá változik, mint amiből kimenekítették őket. Megtagadva minden erkölcsi és viselkedési normát az új, önjelölt vezér uralkodik ezen a vérben tocsogó földhalmon, mikor jön a kijózanító zárójelenet: a fiúkat megtalálják, de már nem tudjuk meg, vajon valóság-e vagy csupán egy újabb, kétségbeesett lázálom. Arcon csapásként éri őket a döbbenet, mikor felismerik rég elvesztett önmagukat a maszk alatt; nincs más hátra: szembe kell nézni azzal, amik lettek, és azzal, amit tettek.
A jelmezek egyszerűek, a díszletezés elvont, de ötletes. Nem hagyták, hogy a látvány elvonja a figyelmet a mű drámaiságáról, minden csupán funkciójának megfelelő mértékben jelzett, a gazdag kellék- és szimbólumhasználat (egyes karakterek, a kagyló, a disznófejek) pedig színesíti, és megfejteni való rejtvénnyé alakítja a látottakat. Mindez megrendítő játékkal párosul, s így engedi a nézőt, hogy egy szigetnél és egy csapat suhancnál messzebbre szárnyaljon képzelete. A sokismeretlenes egyenlet eredménye végül hátborzongató és megható is egyben.

Rendező: Vidovszky György
Nigel Williams színpadi adaptációját fordította: Deres Péter
A túélőjáték szereplői:
Szatyor Dávid, Dér Zsolt, Egri Bálint, Péteri András, Mesés Gáspár, Dóra Béla, Dóra Mátyás, Juhász Lajos, Bárdi Gergő, Kőrössy Gergely, Jécsai László, Laczó Péter, Blahó Gergely, Koloszár András, Horváth Kristóf

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Színház

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére