Feszült, nagyívű alkotás a történelem egyik valószínűtlen karakteréről és pillanatáról: A legsötétebb óra az egyik legjobb politikai dráma, Gary Oldman pedig a legjobb Churchill.
Onnantól, hogy a sötétben, egy pipa tüzében felsejlik Churchill arca – mint Aragorné –, odáig, hogy a miniszterelnök előadja legnagyobb szónoklatának zárszavait, A legsötétebb óra töretlen ívet vezet: egy elszánt, de korántsem hibátlan (sőt igencsak esendő) ember nő fel benne egy irgalmatlan feladathoz.
Gyönyörűség ez a film a történésznek, de gyönyörűség a mozijárónak is – és különösen Gary Oldman kedvelőinek. És másodikvilágháború-rajongóknak, London-rajongóknak, az angol arisztokrácia rajongóinak. És mindenkinek, aki szereti egy filmben az eleganciát.
Ez az ív ugyanis módfelett elegáns. A legsötétebb óra tetszése szerint képes pátoszt kiváltani a szükséges pontokon anélkül, hogy erőltetné – néha a szavakkal, néha tekintetekkel vagy akár egyetlen mozdulattal, de van olyan is, hogy csak egy áldozat arcát keretező képbeállítással. Churchill lépései, őrlődése egyre tágabb környezetet kapnak: A legsötétebb óra jól bánik azokkal is, akik kevésbé ismerik a történelmet, de igazi mélységeit akkor mutatja meg, amikor az ember – adott pillanatokban – a történések mögé gondol.
Elegáns a film már abban is, ahogyan témát választ. Winston Churchill élete kihívás lenne egy sok évados sorozat számára is; posztjai, tettei és fordulatai tíz másik államférfi életére elegendőek lennének. Fenegyerek kölyökkatonától a Vasfüggöny ellen prédikáló vén látnokig ez a karrierpolitikus fel is vette tíz másiknak az arcát élete során. Az egyetlen igazi Churchill valószínűleg megragadhatatlan.
De azt meg lehet ragadni, hogy mikor volt azonos saját későbbi szobrával, a közvélemény szemében élő makacs, kissé bulldogszerű háborús vezetővel: akkor, amikor pályára állította a népét a második világháború felé (és a Birodalmat az enyészet felé, és a világrendet a ma ismert felé).
Így hát a film nagyon jól teszi, hogy Churchill életének egyetlen, sorsfordító hónapjára koncentrál. Mutatja Churchill nagyságát, hogy ez az ő egy hónapja egyúttal a világtörténelem sorsfordító hónapja is.
A népszerűbb történelemkönyvek lapjain meglepően sok olyan „nagy” esemény kap kiemelt helyet, ami akárhogy is alakult volna, attól a világ körülbelül a ma ismert lenne. De ez a hónap 1940-ben, középpontjában a nagyméltóságú (The Right Honorable) Sir Winston Leonard Spencer Churchillel csakugyan a történelem tengelyének bizonyult. Churchill és Hitler békét köthettek volna, és mindenki tapsolt volna nekik.
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások