Jóllehet nem múltak el nyomtalanul John Steinbeck intő szavai, miszerint a második világháború utáni amerikai férfitársadalom többet tudott a Ford T modell karburátoráról, mint a csiklóról, ám a feminizmussal való találkozásom eddig esetleges volt. A leszbikus mozgalommal az is maradt, amióta kiderült, hogy legalább úgy kívánom a nőt, mint ők. Ráadásul a feminizmus EZ UTÁN bontakozott ki teljes erővel, talán Wilhelm Reich és Herbert Marcuse, Erich Fromm tanulmányai nyomán, köztudott, hogy franciaországi hatvannyolcas eseményekre milyen felszabadító hatással voltak a már akkor sem fiatal Marcuse professzor nézetei, aki azonban nem ezekkel a gondolatokkal hatott igazán rám, hanem azzal a könyvével, mellyel cáfolta valósággal filiszter módjára megbékélő   Wilhelm Friedrich Hegel alakját. Magyar nyelvterületen nem is akadtam aztán virtigli feminista teoretikusra.
Néhány éve annak a nyomait kerestem, hogy az 1914-es magyar nyelvű lapokban és magazinokban érződött-e nyoma az első világháború kitörésének.
Ekkor került a kezembe egy női lap, mely 1914 nyarán hagyta el a nyomdát, címlapján egy hatalmas fotó szerepelt a következő aláírással:
"Megvadult szüfrazsettek az angol király hintaja elé vetették magukat az epsomi derbyn."
Amikor kezembe került az 1970-ben angolul megjelent The Female Eunuch magyar fordítása 2004-ben, egy magyar, vidéki élelmiszerboltban, a leértékelt mosóporok között, a bolti ár tizedére csökkentett árával, úgy éreztem magam, mint Marquez híres ezredese, ki most nem az esőben tévedt el, hanem az időben, mint Rip Wan Winkle. Csak remélhetem, hogy a román, francia, svéd stb. olvasók időben jutottak hozzá e híres munkához   és nem pillognak, mint magyar hatőrőr a Wlad Tepes névre kiállított magyarigazolványra, s itt jut eszembe az a tájékozatlan amerikai turista, kinek a rómi zsibpiacon eladták Caesar eredeti beszédeit CD-n, vagy az a hebrencs személyi titkár , aki nemrégiben tudatta Putyinnal Churchill fultoni beszédét.
A kiadó nem spórolta ki a fülszövegből a mézesmadzagot:
"Germaine Greer Ausztráliában született, ott járt egyetemre, majd Cambridge-ben szerzett PhD-t angol irodalomból, 1970-ben A kasztrált nő megjelenésével egy csapásra világhírű lett, a könyv felkerült a bestsellerlistákra, számtalan nyelvre lefordították, szerzője pedig azóta is rendszeresen szerepel tévéműsorokban, nyilvános vitákban, publikációi és szereplései szenvedélyes, személyeskedő és komolyan érvelő viták sorát váltották és váltják ki. "A nőgyűlölő nő", a "dévaj feminista, akit még a férfiak is szeretnek" első könyvével egyszerre tudta megszólaltatni a tudósokat, a nőmozgalmi aktivistákat és az otthonülő háziasszonyokat. Persze a mű még akkor íródott, amikor "a reiszolás is ért annyit, mint a baszás." /Im. 307.old/
A modern női lét elemzésében, ennek megértésében nagyban segítségemre volt Ildiko von Kürthy, – a Stern főszerkesztője, aki roman-jaival rendre a német bestsellerlisták élén található – ki egy halhatatlan regényében a férfi-nő különbséget a történelem folyamán abban vélte megragadni, hogy a nő a saját mamutját akarja elejteni – példáit a filozófia-, pszichológia-és irodalomtörténet kötelező olvasmányaiból és a női magazinok hasábjairól, olcsó románcokból, a hatvanas évek popdalaiból meríti. A könyv műfaja hasonlóképpen elegyes: egyszerre dühödt kultúrkritika, éles szemű irodalomkritika, kendőzetlen szexuális felvilágosítás, antikapitalista politikai manifesztum, excentrikus vallomás és életvezetési tanácsadó.

A kasztrált nő mára fogalommá vált és klasszikussá távolodott.

A feminizmus történetének e klasszikusa mégsem csupán a nemi szerepek kritikájával foglalkozó szakemberek számára megkerülhetetlen mű: izgalmas, provokatív olvasmány lehet mindazok számára, akik szívesen gondolkodnak el rajta, hogy mit jelent és mit jelenthet nőnek ?és férfinak lenni.?

  Az irodalomtörténészi véna sokszor kiütközik, Greer nem hagyja ki a lepattanó labdát:? Nem is olyan régen Edmund Wilson azzal próbálta megkérdőjelezni Hemingway férfiasságát, hogy azt állította, gyér a mellszőrzete.? /Im. 34.old./, vagy amikor az előítéletektől mentes közbeszéd fontos dokumentumainak nevezi Sylvia Plath menstruáció-verseit.

A meghökkentő állítások közé tartozik Greer megjegyzése:? A pina a legjobb esetben kicsi és észrevétlen: a pénisz nagyságával kapcsolatos szorongást kiegyenlíti a pina kicsiségét illető aggodalom.?

A tudós hölgy elítéli a nemileg tájékozott, az erogén zónákra is figyelő, az előjátékra gondot fordító férfiakat, mert ez a felfogás azt impikálja, hogy:?   létezik egy statisztikailag ideális baszás , mely minden esetben kielégítő, ha a megfelelő procedúrát követjük, ami fölöttébb elkeserítő és félrevezető.?

A legmeghökkentőbb azonban Greer, akkor, amikor a ma is létező atavisztikus félelem legelterjedtebb és legjelentősebb megnyilvánulásának a menstruációhoz való általános viszonyt tartja. A történelmi levezetéssel egyet lehet érteni, ám a feloldással aligha. "Ha azt hiszed magadról, hogy emancipált vagy, játssz el a gondolattal, hogy megkóstolod a menstruációs véred-ha rosszul leszel tőle, még hosszú út áll előtted, kisanyám." /Im. 46.old./

"Valerie jobbik fele józan
De kellemes mindene
Ajka langyos eper
Jégcsap a szeme
Mindenből a legkülönb
Kerülhet csak bele
Kivétel krumplija
pudingja meg rizse"

Roger McGough: "Józanság"

A szerző optimista,   állítja,   ki lehet törni a csapdából: "A brit kereskedelem az ötletek és szakértelem exportján alapul, és a férfiaknak egyikre sincs monopóliumuk. E tulajdonságok a nőiességgel sem összeegyeztethetetlenek, hiszen még Mary Quant is szív alakúra borotváltatta szeméremszőrzetét odaadó férjével." /Im. 115.old/
A kötet értelmes és szellemes elemzések csokra, általában, a szerzőnek tulajdonképpen és alapvetően az alávetéssel és a méltósággal van baja és ezt nagy erudícióval fejti ki. Az irodalomtörténeti anyagból vett argumentáció a szerző legfőbb erőssége, a leggyengébb, amikor a már említett atavisztikus félelmet szeretné oldani, itt átesik a ló másik oldalára:
"A vaginát problémának tekintik, mely akadályozza a közélet kellemességét. A vegyi összetevőket tartalmazó tusfürdők használata valójában károsan hat a   hüvelyben lévő organizmusok természetes egyensúlyára, mégsem meri egyetlen orvos sem elítélni. Azok a nők, akik szeretnének kibékülni magukkal, és meg akarják érteni, milyen messze is vannak még ettől, gondolják, meg milyen érzéseket kelt bennük az a gondolat, hogy megkóstolják saját hüvelyi váladékukat az ujjukon, vagy hogy megízleljék magukat frissen, szerelmük ajkáról." / Im. 215.old./

Kerekes Tamás