-Hány éves korodban fedezted fel magadban, hogy a rajzzal szeretnél foglalkozni?
-Szerencsém volt, mert 13-14 évesen nagyon jó középiskolát válasz- tottam. Ez volt a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. Akkor már tudtam, hogy rajzolással szeretnék foglalkozni.

-Milyen út vezetett az animáció felé?
-Az út első állomása a már említett középiskola játékkészítő grafikus szaka volt. Ez azóta sajnos már megszűnt. Nagyon sokféle dologgal foglalkoztunk. Volt benne rajzfilm is, de csak kis mértékben. Mindenféle társasjátékot, kártyajátékot, bábokat, pörgettyűs játékot, fajátékokat csináltunk, anyaghasználatot tanultunk. Ezt később a bábfilmkészítésnél lehetett kamatoztatni, ennél a műfajnál nem árt, ha az ember tud fúrni-faragni, ruhákat, anyagokat össze tud illeszteni, varrni. A középiskola után felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára (ma már egyetem), de elsőre nem vettek fel. Ekkor körülbelül tizenötszörös volt a túljelentkezés.
A szakközépiskolában a negyedikesek között minden évben kiosztanak három díjat (az egyik egy grafikusi díj, a másik egy formatervezési díj). A grafikusi díjat (aminek a teljes neve Lengyel Lajos tanulmányi díj) és nyertem meg. Erre mindenki azt mondta, hogy egy ilyen díjjal egyértelműen fel fognak venni a Főiskolára. Végülis nem így lett, három ponttal lemaradtam.

-A mindennapokban is képekben gondolkodsz vagy csak alkotás közben?
-Az animációs film a média határterületén van. Egyrészt félig-meddig képzőművészet, hiszen van egy grafikai stílusa, amit ki kell találni, másrészt a zene is hozzátartozik, tehát egyfajta összművészeti műfaj. Éppenezért különféle megközelítési módokat lehet alkalmazni, mikor melyik szerencsésebb. Van úgy, hogy valamilyen olvasmányomból merítek ötletet, de inspirálhat egy képzőművészeti stílus is, például egy grafika. Tehát nem feltétlenül a cselekmény születik meg először, hanem sokszor a grafikai világ és olyankor ahhoz keresek forgatókönyvet.

-Milyen technikai háttérre van szükség egy animációs film elkészítéséhez?
-Tíz évvel ezelőtt csak a filmtechnológia létezett, mára előtérbe került a számítógépes technológia is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a végtermék e két különböző esetben egészen más lesz. Régebben csak filmre dolgoztak a filmesek, ma már lehet számítógéppel is dolgozni. A végered- ményen nem feltétlenül látszik meg, hogy melyik technológiát használták. Azonban számítógéppel szinte minden könnyebben megvalósítható. Ma már egy számítógéphez könnyen hozzá lehet jutni viszonylag olcsón, míg a filmtechnológia amatőröknek szánt módszerei kihaltak. Magyarán szuper 8-as, normál 8-as filmtechnika nincsen, nem hívnak elő ilyen filmet. A legelérhetőbb és legolcsóbb a 16 mm-es film, de ahhoz kell kamerát venni, a nyersanyagot el kell küldeni a laborba előhívni, tehát gyakorlatilag többe kerül mintha az ember egyszer beruház egy számítógépre és a filmkészítéshez szükséges programokra.

-Amikor a főiskolán végeztél, tíz évvel ezelőtt, akkor Magyarországon ez a technika szinte egyenlő volt a nullával. Ezekszerint az előbb említett programok használatát autodidakta módon tanultad meg. Mennyiben érzed ezt hátránynak azokkal szemben, akik most röpülnek ki a főiskoláról jóval több technikai tanulmánnyal a hátuk mögött?
-Én nem érzem hátránynak. A számítógépet úgy lehet a legjobban meg- ismerni, ha leülsz elé és a gyakorlatban sajátítod el a fortélyait. Akár könyvek segítségével is könnyen megtanulható a használata. A filmkészí- téshez azért kicsit céltudatosabbnak kell lenni, mint az általános számító- gép-használónak. Először is érdemes tudni, hogy mit is akarsz csinálni. Ha animációs filmet akarok csinálni, akkor ahhoz kell mondjuk három szoftver, ezeknek a használatát meg kell tanulni. Ez nem olyan nagy ördöngösség.

-Véleményed szerint ma Magyarországon milyen helyet foglal el a kultúrán belül az animáció? Van-e jövője?
-Egyáltalán mekkora jövője van magának a kultúrának? Mekkora jelene van? Ez is egy érdekes kérdés lenne. Bízom benne, hogy előbb-utóbb a tévétársaságok észreveszik, hogy hiányoznak a magyar animációs filmek a tévéből és a mozikból és megpróbálnak ismét pénzt áldozni erre. Többet mint amennyit jelenleg áldoznak. Régebben mindig voltak a mozikban a nagyfilm előtt rövid, pár perces kisfilmek, melyek gyakran animációs filmek voltak. A rendszerváltozás után néhány évvel ezek hirtelen megszűntek és helyükbe a reklámok kerültek. A tévében ugyan néha elő- vesznek régi animációs filmeket, de ugyanazokat adják, mert nincsenek újak.

-Nincs rá pénz?
-Szerintem kellene a tévétársaságoknak ilyen film, de hogy utánajárjanak és erre pénzt és energiát áldozzanak, azzal nem akarnak foglalkozni. De például most a filmeseknek több pénzt ígértek. A főelosztó, a Mozgókép Alapítvány eddig gazdálkodott kb. egymilliárd forintból évente, amin belül az Animációs Kuratórium kapott nyolcvanmillió forintot. Ez nagyon kevés. Remélhetőleg ez az összeg emelkedni fog.

-Hat vagy hét évvel ezelőtt közreműködtél Jean-Michel Jarre Oxygene című videoklipjének készítésében. Hogyan csöppentél bele ebbe a dologba?
-A fő megrendelést egy István Bányai nevű magyar származású amerikai illusztrátor kapta az ő grafikai stílusára. Én voltam a közvetlen munka- társa és a film animátora. Az animátor a mozdulattervező egy rajzfilmben.

-Ennél a munkánál valószínűleg nem voltak pénzügyi akadályai annak, hogy megvalósítsátok az elképzeléseiteket.
-Jó dolog volt, hogy nem az anyagiakra kellet koncentrálni és nem kellett hadakozni, mint sokszor Magyarországon. Ez mindenképpen megnyugtató dolog, ugyanakkor a nagy elvárás feszültséget is jelent. Be kell bizonyí- tani, hogy az ember megfelelő a feladatra. Végülis sikerült, jól állt össze az egész. Az én munkámmal is meg voltak elégedve és mondhatni baráti viszonyba kerültem István Bányaival.
A munkálatok vége felé itt járt Jean-Michelle Jarre a producerével és a lemezgyártó cég vezetőjével, nekik is nagyon tetszett az eredmény. Úgyhogy azt hiszem ez mindenképpen egy példaértékű három hónapos intenzív munka volt.

-Melyik filmre vagy a legbüszkébb eddigi életedben?
-Nehéz egyet kiemelni. Erre az Oxygenre is büszke vagyok, de az ember nehezen tud úgy büszke lenni, hogyha nem kap visszajelzést. A szakma nagyon szűk, közönség előtt pedig nagyon ritkán mutatják be ezeket a filmeket. Ezért is járok elég gyakran külföldi filmfesztiválokra, mert ott egy kicsit jobban pezseg az élet. Lehet látni, hogy az animáció mennyire él, és ott az ember sokkal büszkébb tud lenni szinte bármire amit csinál, mint Magyarországon.

-Van-e valamilyen dédelgetett álmod, amit az animáció területén még el szeretnél érni?
-Mindenképpen, mert szinte semmit sem csináltam még eddig. A rajzfilmben és az animációban nem a nagyjátékfilmé a fődíj egy fesztiválon, hanem a rövidfilm, ami 1 perctől 50 percig tarthat. Én is ebben a kategóriában szeretnék jó filmeket csinálni.