A barátságos óriás a gyerekek álmairól gondoskodik minden éjjel. Ebben lesz segítőtársa az árva Szofi, s ketten sok-sok kalandon mennek keresztül. Helyenként kissé porosra sikeredett, de azért szívet melengető Steven Spielberg fantasyfilmje.

A tengerentúlon idén nyáron bemutatott és túl nagy sikert nem aratott élőszereplős, CGI technikával ötvözött fantasy Steven Spielberg és a Walt Disney Pictures első közös produkciója. Azt, hogy Spielberg vonzódik a kiskamaszok világához, annak számos filmmel bizonyította. Ahogy anno az E.T. A földönkívüli is volt, idegennel való ismerkedés ez a mostani alkotás is, de most nem égből pottyant az idegen, hanem óriásként, hétmérföldes csizmájában érkezett messzi földről. A Roald Dahl 1982-es Szofi és a HABÓ című regényéből készült film története szerint a boszorkányok órájában Szofiért (Ruby Barnhill), az álmatlanságban szenvedő árva kislányért eljön Habó, (a Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás) (Mark Rylance) és magával ragadja őt az óriások birodalmába.

A kislány eleinte igencsak meg van rettenve a hatalmas férfitól, pedig gonosz, kétszer akkora óriástársai között ő szinte csenevésznek tűnik. A konfliktus éppen az óriástársak testi-lelki különbözőségéből fakad: a falánk és gonosz emberevők folyton megalázzák és kínozzák a kicsit együgyű Habót. A barátságos óriás álmokat gyűjt egy csodálatos lombozatú álomfáról, és éjjelente a városba lopakodva, a kisgyerekek fejébe juttatja e varázslatos színvilágban tobzódó látomásokat. A film legszebb jelenetei közé tartozik ezen álmok „elszabadulása”. Szofi és Habó lassan összebarátkoznak, mert a kislány megérzi, hogy az óriás ijesztő termete mögött melegszívű, szeretnivaló lélek rejtőzik. Ketten szövetkeznek, hogy legyőzzék a gyerekek elrablását tervező emberevő óriásokat – s kalandjaik során, céljuk beteljesítéséért még az angol királynőig (Penelope Wilton) is eljutnak.

A film vizuálisan rengeteget épít a hősök jelentős méretkülönbségére, épp oly különös helyzeteket teremtve ezzel, miként azt a híres elődök – az Alice Csodaországban vagy a Gulliver – alkotói tették. Adódik is ebből számtalan mulatságos jelenet, de sok újdonságot Spielberg nem tud már kihozni az arányeltolódásokból. Ezzel szemben az óriások – köztük Vértunkoló (Bill Hader) és Húshabzsoló (Jemaine Clement) – megjelenítése tökéletesre sikerült, és operatőre, Janusz Kaminski segítségével a rendező izgalmas és átélhető atmoszféráját teremtette meg az óriások ősi világot idéző birodalmának. A film második fele, az angol királyi udvart bemutató rész azonban némiképp elbillent. Míg az óriások birodalma modern CGI technikával igazi 21. századi fantasyfilmet idéz, addig a királynő egész udvartartása nyolcvanas évekbeli avíttas levegőt áraszt. (Bár a királynőn itt végre láthatunk egy igazán szép, jól szabott ruhát, és a bokaharapdáló kutyái is aranyosak.)

Kiválóak a karakterek, a Ruby Barnhill által életre keltett Szofi óriási szemüvegével kicsit tudálékos, de roppant aranyos kislány, és éppúgy nagyon szerethető, mint a barátságos óriás – de ellenpontozásukra kellően kidolgozottak az elvetemült, gonosz óriások is.

A cikk folytatása ITT!