A Balaton mindig tökéletes választás. Legyen szó akár zenekar nevéről, grillről, szeletről, nyaralásról, kisfilmről vagy nagyfilmről. De a lángos zsírtól és naptejtől csöpögő nyári Balaton helyett, nézzük meg kicsit az őszi, téli tóvidéket is. Állítólag, legalábbis az ott lakók szerint, akkor is van ott élet, csak egy kicsit másmilyen.

A Kodály Method egy egyedülálló társulás kishazánkban, olyan magas szakmai színvonalat képviselnek a klipkészítés területén, mint senki. Ezt bizton állíthatjuk. Húsz zenekar klipje kapott helyet az általuk jegyzett Balaton Method című filmben, egyetlen helyszín köré csoportosulva. Vannak köztük ismert, ismerős és kevésbé ismert előadók is, közös bennük, hogy egészen jól csinálják azt, ami a dolguk.

De ha ez még mindig nem lenne elég, attól igázás különlegesek ez a klip-film, hogy mind egyetlen snittben kerültek felvételre, sőt a zene is totál élőben van rögzítve, néhol kiegészülve a Honvéd Férfikarral, a Tambala Ütőegyüttessel vagy éppen a Gödöllői Szimfonikus Zenekarral.

A fiúk, alkotók, művész urak vizuális leleményessége határtalan, de nem szeretnék egy poént sem lelőni előre! Elképesztően pontos, precíz, összehangolt munka született. Az is példanélküli mifelénk, hogy egy közösségi finanszírozásból beindult film, idáig jusson. Azt azért még mindenképpen elmondható, hogy ez a film az eddigi munkásságuk betetőzése, erős, karakteres mondanivalóval, melyet talán nem is lehet, nem is kell lefordítani a kép nyelvéről.

Kedvenc dalunk a filmből: (a videó nem a filmből való)

Szeretnék most azért kiemelni pár előadó, filmrészletet teljesen önkényesen: Senki nem néz úgy kamerába ebben az országban, mint Sena Dagadu (nem hiába a múzsavers a felvezetésként). Köszönet, hogy vagy nekünk, Sena! Szintén ide kívánkozik még az Elefánt zenekar nyitó klipje is, lendületes kezdés: egy igazán fülbemászó, de ugyanakkor erős, zúzós szám. A harmadik kedvencem pedig, istenbocsássameg, a Punnany leharcolt étkezde elégiája, van benne valami végtelen szomorúság és magány, de hogy honnan kerül oda??

És persze mi tagadás voltak gyengébb részei is a filmnek, de ez az idő meg pont arra volt elég, hogy kicsit nosztalgiázni tudjon a néző egy gyerekkori tóparti sztorin…

Március 26-tól a budapesti artmozi hálózatokban! Nézzétek!