Charlie angyalai
A ’70-es évek közkedvelt sorozata az elsők között volt, melyben nem egy, hanem rögtön három gyönyörű nő is volt, és nem csak kellemes vizuális kiegészítőként, hanem főszerepben, ráadásul addig csak férfiaktól látott szerepkörben. Az Angyalok 1976 és ’81 között nyomoztak a képernyőn, a már korábban említett legendás sorozat-producer, Aaron Spelling jóvoltából.
A széria eredeti címe The Alley Cats lett volna, és az első elképzelések szerint csak egy szereplője lett volna (Kate Jackson), az ötletet azonban megváltoztatták, miután Jackson látott egy festményt Spelling irodájában, amely három angyalt ábrázolt.
A történet szerint a későbbi Angyalok (Kate Jackson, Farrah Fawcett és Jaclyn Smith alakításában) frissen végzett, fiatal los angelesi rendőrnők voltak, akik megelégelték, hogy munkájuk kimerül a közlekedés irányításában, ezért kilépnek a testülettől, hogy a Charles Townsend Ügynökségnél dolgozhassanak magánnyomozóként.

Főnökük, Charlie soha nem jelenik meg felismerhetően, általában csak a hangját hallani egy telefon kihangosítóján keresztül; ő adja a feladatokat, melyeket a lányok és összekötőjük, Bosley teljesítenek.
Az egyes epizódokban gyakran előfordult, hogy az Angyalok – nyomozásaik során – komoly veszélybe kerültek, egyiküket jellemzően el is fogták, így a többiekre hárult a feladat, hogy társukat kiszabadítsák, és végül együtt számoljanak le az ellenféllel. A sorozat elsőként helyezett tehát nőket olyan szerepbe, amiben azelőtt csak férfiak jelentek meg, nem sokan gondolták ugyanis korábban, hogy a nyomozói szakma – annak minden veszélyével együtt – fiatal nőkhöz is passzolhat. A Charlie angyalai alkotói viszont rájöttek arra, mennyire szexi tud lenni egy nő, ha verekszik és/vagy lövöldözik, hiszen ezzel számos férfinézőt lehetett a képernyők elé szögezni.
Az érdeklődést az is képes volt fenntartani, hogy mindenki várta a titokzatos megbízó – Charlie – kilétének napvilágra kerülését, hiszen ez nem csak a filmbeli lányok, de a nézők fantáziáját is rendkívüli módon izgatta.
A feszültség a színészek és a producerek között, no meg a kemény munkatempó miatt Sarrah Fawcett és Kate Jackson nem sokkal a sorozat indulása után kilépett a produkcióból, helyükre Cheryl Ladd és Shelley Hack került, szerepük szerint egy san fransiscoi és egy bostoni rendőrnő. Jaclyn Smith a széria mind az öt évadjában szerepelt. Fawcett később három epizód erejéig visszatért, mivel egy bírósági ítélet erre kötelezte. Még később Ladd és Hack helyére is új szereplők érkeztek.
Az Angyalokról eddig két mozifilm készült (2000-ben és 2003-ban), de mindkettő erősen közepes, felejthető alkotás lett, a főszereplők – Cameron Diaz, Lucy Liu, Drew Barrymore, Bill Murray – ellenére is.

Magnum
Tom Selleck, Hollywood második számú bajuszkirálya (az első Burt Reynolds) főszereplésével készültek 1980 és ’88 között a közkedvelt Hawaii-i magánnyomozó, Thomas Magnum kalandjai, aki folyton piros Ferrarival furikázott, és nagy örömmel mászott lakhelye gondnokának, Higgins-nek az idegeire.
1979-ben a CBS csatornának volt egy Hawaii 5.0 című, régóta futó bűnügyi sorozata, ami viszont már egy ideje nem tudta hozni az elvárt nézettséget, a CBS azonban nem akarta csak úgy elkaszálni a szériát, mindenképp meg akarta valahogy tartani az egzotikus helyszínt.
Ekkor jött a veterán tévés író és producer, Glen A. Larson (pl. Knight Rider), aki bemutatta Magnum-címet viselő ötletét. A CBS-nek tetszett az elképzelés, és a főszerepre Tom Selleck-et szemelték ki, habár ő reklámokon kívül nem sok filmes tapasztalat tudott felmutatni.

Az akkoriban megfeneklett karrierű és magánéleti válságban is lubickoló Selleck számára a Magnum mentőövnek bizonyult. A próbaepizód elkészült, ám a színész elégedetlen volt a forgatókönyvvel, valamint az anyagi feltételekkel is kifogásai voltak, amikor azonban új producer érkezett a produkcióba, aki átírta a forgatókönyvet, Selleck megnyugodott, és belevágott a munkába. A Magnum végül nyolc évadot élt meg, amikor Selleck úgy döntött, hogy nem vállalja a folytatást, hanem inkább filmes karrierjére koncentrál.
A széria alapötlete szerint az egykori vietnámi veterán, Thomas Magnum író barátja, Robin Master birtokán él, élvezi a napsütést, a szép nőket és a könnyű életet, amit barátaival, korábbi bajtársaival, a bártulajdonos Rick-kel és a helikopterpilóta T.C.-vel oszt meg. Magánnyomozóként különféle megbízásokat vállal, melyek megoldásában gyakran barátai is segítségére vannak, csakúgy, mint a Masters-birtok mindenese, Higgins, akivel eleinte nehezen jön ki, mivel az angol úriember a léha Magnum szöges ellentéte.
Érdekesség, hogy a titokzatos író, Robin Masters soha nem jelenik meg felismerhetően (hangját a legendás amerikai író-rendező, Orson Welles kölcsönözte), éppen ezért Magnumban idővel felmerül a gyanú, miszerint Higgins és Masters valójában egyetlen személy. A legutolsó epizódban kiderül, hogy Magnum sejtése helyesnek bizonyolut.

Derrick
Bűnügyi sorozatok szerencsére nem csak Amerikában készültek. A valaha élt legtáskásabb szemű felügyelő, Stephan Derrick a nyugat-német rendőrség sorait erősítette, kollégájával, Harry-val együtt, aki mindig időben hozta a kocsit.
A Derrick-et a legsikeresebb német krimisorozatként szokták emlegetni, több mint száz országban sugározták a világ minden táján, sőt, állítólag II. János Pál pápa kedvencei közé tartozott. 1974 és ’98 között készült, főszereplői Derrick főfelügyelő (Horst Tappert) és Harry Klein nyomozó (Fritz Wepper), akik gyilkossági ügyeket oldanak meg Münchenben és környékén.
A sorozat hatalmas népszerűségnek örvendett, és már jóval az utolsó epizód vetítése előtt kultuszfilmmé vált. A széria 1998-ban végül nem a csökkenő nézettség miatt szakadt meg, hanem azért, mert Horst Tappert elérte azt a korhatárt, amit saját magának kijelölt, miután 25 (!) éven alakította a főfelügyelőt (a történet szerint Derrick-et kinevezték az Europol vezetőjének).

A Derrick – eltérően a „hagyományos” bűnügyi sorozatoktól és filmektől – jóval kevéssé erőszakos; a Columbo-hoz hasonlóan sokkal inkább a nyomozás folyamatán van a hangsúly. Derrick és Klein többnyire már a történet elején tudják, ki a gyanúsított, a drámai feszültséget pedig az adja, ahogy a nyomozók egyre közelebb jutnak a tetteshez (később ez átalakult a klasszikus „találjuk meg a tettest”-történetvezetéssé).
A megszokott rendőrös sorozatokhoz képest az is eltérés, hogy a Derrick-ben nem igazán tudhatunk meg semmit a főszereplők magánéletéről, de még említés szintjén sem; Derrick és Klein nyomozók látszólag csak a munkájuknak élnek.
Eltérően a többi tévés rendőrtől ráadásul Derrick mindig elegáns, ápolt, mindenkivel udvarias és türelmes. Ennek is köszönhető, hogy néhány helyen Kínában állítólag a sorozat alapján tanítják a leendő rendőrtiszteknek a civilekkel való helyes bánásmódot és nyomozási technikákat.
Ami a Star Trek-ben a „Sugározz fel, Scotty!”, az a Derrick-ben a „Hozd a kocsit, Harry!”, habár ezek a mondatok egyik szériában sem hangoztak el ebben a formában, mégis a populáris kultúra részeivé váltak, közvetlenül az „Visszatérek!”, és az „Eszem-f..om megáll!” mellett.

Két férfi, egy eset
Maradjunk még mindig Németországban, de szereplőink ezúttal egy ügyvéd és annak magánnyomozó barátja. A közkedvelt sorozatot 1981 óta folyamatosan forgatják, eddig több száz epizód készült el. A Frankfurtban játszódó történetnek két állandó főszereplője van: az egykori rendőr, Josef Matula, aki általában egy letartóztatott személy ártatlanságát próbálja bebizonyítani (néha nem teljesen törvényes eszközöket is felhasználva), és jogász társa.

A Matulát alakító színészt (Claus Theo Gärtner) állítólag Günter Strack, a széria első ügyvédjének alakítója ajánlotta be a produkcióba. Az ügyvédkaraktert amúgy négyszer is megváltoztatták a sorozat folyamán. Dr. Renz-t a hatvanadik rész után „nyugdíjazták”, helyét Dr. Franck vette át, akit a 149-ik részben egy tanári állás miatt váltott Dr. Voss, őt viszont egy bűnöző lelőtt a 182-ik epizódban, így lett Matula negyedik társa Dr. Lessing.
Az egyes epizódok cselekménye elég egyszerű: valakit meggyilkolnak, a rendőrség pedig a legvalószínűbb gyanúsítottat tartóztatja le, aki hiába bizonygatja ártatlanságát. Később felkér egy ügyvédet (Dr. Renz, Franck, Voss vagy Lessing), aki ellátja a jogi képviseletét, eközben Matula végzi a nyomozómunkát a háttérben, esetenként veszélyes helyzetekbe is keveredve. A történet végén természetesen lelepleződik a valódi tettes (általában), az ártatlan gyanúsítottat pedig szabadlábra helyezik.

Tetthely
És akkor még mindig Németország és a német rendőrség. A Tetthely szintén nyugat-német krimisorozat volt, amely 1970-ben, német-osztrák-svájci koprodukcióban készült, vagyis az egyes epizódokat más-más városban, más-más rendőrpárossal forgatták, ennek megfelelően számtalan színész fordult meg a rendőrdrámában, de csak néhányuknak sikerült olyan kultikus figurává válni, mint pl. Schimanski felügyelőnek.

A harmincéves töretlen siker titka egyrészt az akciódús nyomozás, másrészt a bűnözőkben és üldözőikben lezajló lelki változások újszerűen reális ábrázolása. A közkedvelt krimiből a mai napig összesen 730 epizód készült, és még napjainkban is készülnek új részek.
Az egyik leghíresebb „tetthelyes” szereplő, Horst Schimanski először 1981-ben, a duisburgi bűnesetek felderítésekor bukkant fel, akit a német Götz George alakított. Hansjörg Felmy, az elismert színpadi és filmes színész 43 éves korában csatlakozott a sorozathoz, mikor ráosztották Heinz Haferkamp nyomozó szerepét. Nicole Heesters 1978-ban tűnt fel Buchmüller felügyelőnőként, és bár mindössze három filmet forgatott, a Tetthely első női szereplőjeként komoly rajongótáborra tett szert.

 
Linda
Ha rendőrsorozatokról van, nem mehetünk el Veszprémi Linda mellett, aki talán a legismertebb magyar nyomozó a kevéske hazai bűnügyi szériák szereplői között.
Jellegzetes sikításai karatézás közben, taxis barátja, Tomi, színész papája, rendőrkollégái és a bájos retro-légkör, ami az egész sorozatot áthatja, tipikusan magyarrá teszi, amihez hasonló sorozat sem előbb, sem később nem készült.
A Linda első szezonját 1984-ben, a másodikat 1986-ben, a harmadikat pedig 1989-ben vetítette a Magyar Televízió, ekkor összesen 17 rész készült a fiatal nyomozólány kalandjaiból. Később, 1999 és 2000 között még 5 részt forgattak.

Az alaptörténet szerint Veszprémi Linda, a végzős gimnazistalány elhatározza, hogy rendőr lesz, környezete azonban ezt nem tartja jó ötletnek, Linda azonban hajthatatlan. Míg osztálytársai rendszeresen kigúnyolják, Emődi Tamás felfigyel Lindára: udvarol, virágot vesz és verset ír neki. Szerelméről a lány azonban csak látszólag nem vesz tudomást, de persze nagyon is kedveli a fiút.
Később Linda a közlekedésrendészeten szolgál, de felküzdi magát a ranglétrán, és hamarosan alhadnagyként szolgál egy nyomozócsapatban, ahol főnöke mindent megtesz annak érdekében, hogy a lányt távol tartsa a komolyabb bűnügyektől, ezért – és hogy a csapatnak némi nyugodalma legyen – rendszeresen továbbképzésre küldik. De ahol Linda megjelenik, ott hullani kezdenek az emberek és a pofonok.
A Linda-sorozat nem titkoltan merít Bruce Lee és Jackie Chan korai filmjeiből, viszont azoknál lényegesen több humor van benne, aminek leggyakoribb forrása a lány és a nyomozócsapat közötti finom csipkelődés, ill. ahogy azok próbálják Lindát lerázni a húzósabb ügyekről.
A Magyar Televízió eleinte nem lelkesedett a karatézó rendőrlány ötletéért, az első néhány próbaepizód azonban elsöprő siker lett, így az MTV megrendelte a folytatásokat. A szerep kifejezetten Görbe Nórára íródott, viszont a forgatások megkezdése előtt a színésznőnek meg kellett tanulnia karatézni, ami nem volt túl bonyolult feladat, lévén már gyerekkora óta balettozott. A színésznő 14 hónapig edzett, végül megszerezte a zöld övet, és mikor forgatások megkezdődtek, már megszerezte a sárga övet.
A sorozatnak állandó rendőrségi szakértője is volt, aki minden egyes forgatókönyvet átnézett, és ha kellett, elmondta, mi az, amit ki kell javítani, vagy meg kell változtatni az életszerűség és hitelesség érdekében, ennek is köszönhető, hogy a sorozat hatására igencsak megnőtt a fiatalok körében a rendőrség (és a küzdősportok népszerűsége), és sokkal több nő jelentkezett rendőrnek, mint azelőtt.

Ötvös Csöpi
Végül, de nem utolsósorban muszáj megemlíteni a magyar Piedone-t, a Balaton mellett tevékenykedő Ötvös „Csöpi” Tibort is, aki ugyan nem tévésorozatokban, hanem mozifilmekben szerepelt, de ettől még nem kevésbé népszerű és közkedvelt hazai rendőrfigura.

Csöpit Bujtor István találta ki 1980-ban, és a keményöklű, állandóan a felfüggesztés és a kirúgás határán lavírozó rendőrnyomozó a Pogány Madonná-val indult hódító útjára, bár eleinte nem sok reményt fűztek hozzá. A krimivígjáték műfaja elég meredek elképzelés volt annak idején, pláne látványos verekedésekkel megspékelve. A Pogány Madonna végül mégis nagy siker lett, és az addig is jól ismert Bujtor szinte egy pillanat alatt előlépett Bud Spencer magyar megfelelőjévé (és nem csak azért, mert ő volt Spencer állandó szinkronhangja).
A Csöpi-filmekben egyszerre van jelen a (vértelen!) akció és a humor, utóbbiakat a komikus mellékszereplők biztosítják, például a mindenre alkalmatlan, de önmagát kemény zsarunak képzelő Kardos doktor (Kern András), de legalább ugyanilyen fontosak a csodaszép magyar balatoni helyszínek is.
Az Ötvös Csöpi-mozik igazi közönségfilmek voltak: itthon több mint egymillió nézőt vonzottak, és bemutatták őket Nyugat-Európa csaknem valamennyi televíziójában is. Csöpi a Madonna után még három filmben tűnt fel: Csak semmi pánik, Az elvarázsolt dollár, Hamis a baba, majd a 2000-es évek elején készült egy sorozat Zsaruvér és csigavér címmel, de az már nem érte el a filmek sikereit.
A mozifilmekben olyan híres mellékszereplők tűntek fel, mint Kállay Ferenc, Benedek Miklós, Puskás Öcsi, Zenthe Ferenc, Székhelyi József, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor, Medveczky Ilona, vagy Frajt Edit.