Közhely, de egy jó road movie-ban soha nem a cél, hanem az odavezető út a fontos. A fizikai helyváltoztatás pedig egyben mentális utazás is. Így van ez a T. S Spivet különös utazásában is: a tízéves tudóspalánta, T. S. (Kyle Catlett) azért szökik el családi farmjukról, hogy átszelve Amerikát átvegye a Smithsonian Intézet díját forradalmi találmányáért. Jutalma végül mégis sokkal nagyobb lesz, mint várta volna.

Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete, Micmacs) legújabb alkotása hasonlóan szívmelengető és érzékeny, mint legtöbb filmje, viszont kevésbé formabontó azoknál. A T. S. Spivet különös utazása (egyébként Reif Larsen regényének adaptációja) mókás filmnek indul – a különc, koraérett T. S. mellett egy Wes Anderson-i furcsa családot ismerünk meg a rovarkutató mamával, cowboy papával és színészkarrierről álmodozó nővérrel. Wes neve többször eszünkbe juthat később is, hasonló színek, tárgyak, beállítások és karakterek bukkannak fel, bár sokkal kevésbé harsányan és öncélúan. Közben viszont kiderül, hogy a film tétje egészen más, mint Anderson munkáié. Csendes dráma bontakozik ki a szemünk előtt: a gyönyörű kivitelezésű film a gyászról szól.l-extravagant-voyage-du-jeune-et-prodigieux-ts-spivet-5195e4c659b8f

T. S. ikertestvére egy otthoni balesetben meghal – ezt már rögtön a film elején elmeséli T. S., azonban csak később lesz nyilvánvaló, mennyire megviseli őt és családját a veszteség. T. S. és Layton gyökeresen különböztek egymástól, Layton igazi farmergyerek volt, T. S. pedig a tudománynak élő feltaláló. Mégis – vagy pont emiatt – elválaszthatatlanok voltak egymástól. Ezt a hiányt kell feldolgoznia főhősünknek – sokkal nagyobb kihívás ezzel megbirkóznia, átrendeznie racionális magánvilágát, mint potyautasként felszöknie egy tehervonatra vagy elmondania egy köszönőbeszédet Washington legnevesebb tudósai előtt.

A cikk folytatása ITT!