A hivatal adatai szerint mintegy 400 millió ember nem képes kommunikálni az 1955 óta nemzeti nyelvnek számító, a pekingi nyelvjárásra épülő sztenderd kínain (putonghua). Ők leginkább a nagyvárosoktól távoli vidéki területek lakosai, akik egymás között a több mint 130 országos nyelvjárás valamelyikét beszélik.

A putonghuát beszélő 70 százalék közül tízből mindössze egy ember használja helyesen a négy különböző hanglejtés megkülönböztetését megkövetelő nyelvet. Az adatok azt mutatják, hogy a sztenderd kínai terjesztése továbbra is komoly nehézségekbe ütközik – írta a tárca közleményében.

A pekingi dialektusra építő putonghua 59 évvel ezelőtti bevezetésének célja az ország társadalmi egységének erősítése, az egyes területek közötti kommunikáció segítése volt. A sztenderd kínai 1985 óta az iskolákban kötelezően használt nyelv, sok huszonéves fiatal így már csak ezt, a helyi nyelvjárást nem, vagy nem folyamatosan beszéli.

Az egységesítés ellen ugyanakkor a jelentősebb nyelvjárásokat – így a Dél-Kínában használt kantonit vagy a kelet-kínai vut – beszélők történelmi-kulturális örökségükre hivatkozva lépnek fel. Jól példázza ezt, hogy négy évvel ezelőtt a déli Kuangtung tartományban több ezren vonultak az utcákra, amikor a helyi kantoni nyelvjárásban sugárzott televíziós programok egy részét putonghuát beszélő programokkal váltották fel.

A helyi nyelv kihalásától félve a kisebb nyelvjárásokat beszélők is felemelik hangjukat az egységesítés terjedése ellen. Sanghaj városának nyelvvédői például arra figyelmeztetnek, hogy húsz éven belül teljesen eltűnhet a sanghaji dialektus, amelyet már ma is csak a lakosok 80 százaléka ért, és sokan közülük öt percnél tovább nem képesek a sztenderd kínaival mindössze 40 százalékban megegyező nyelven kommunikálni.