Mert mi is szerepel a borítón? A belőle készült film plakátja (alapból dühítő, amikor egy könyv-eredetire a filmadaptáció plakátja kerül borító gyanánt, de valahol persze érthető marketing fogás). A képen trendi fiatalok látszanak futás közben, a háttérben egy labirintussal. A könyv hátuljáról pedig megtudjuk, hogy egy rakás fiatal törölt emlékkel egy labirintus közepéről próbál kijutni. Sekélyes koncepció, sekélyes sztori, gondolhatnánk…

Ezzel szemben az Útvesztő egy lebilincselő olvasmány, és még azt is képes elérni, hogy egyes részeknél óvatosan körbepillantva, biztonságérzetet keresve feljebb húzzuk magunkon a takarót (már ha ágyban olvassuk). Ha horrornak nem is neveznénk, azért lehet rajta parázni.

 A sztoriról azért nem lőnék le semmit, mert olyan fordulatok sorozatát tartalmazza, amelyek közül kár lenne bármit is lelőni. Maradjunk annyiban, hogy rendesen ki van fundálva. A könyv egyik legnagyobb pozitívuma a történetvezetés, amely egyrészt mesterien adagolja a feszültséget, másrészt pedig egyik rejtélyt dobja be az másik után. Az író mindig képes meglepni az embert, és amikor már úgy érezzük, hogy majdnem rájöttünk a megoldásra, mindig kihúzza a lábunk (és persze a szereplők lába) alól a talajt. Mindezt úgy teszi, hogy folyamatosan gondolkodásra sarkall, az embernek rögeszméje lesz, hogy a szereplőkkel együtt megfejtse a labirintus rejtélyét, elérve, hogy hajnali 2-kor is olvassuk.

Van azonban néhány negatívum, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: néha a beszélgetések kissé hebehurgyára sikerülnek, a labirintus lakóinak zsargonja pedig olykor túl gyermeteg (ez persze lehet a fordítók sara is). A felsorolt tényezők olykor kissé kizökkentik az olvasót az atmoszférából, de szerencsére a sűrűn megtörténő szörnyűségek, és a válaszokból következő további rejtélyek visszarántják az embert a labirintusba.

Aki fenn tud akadni néhány sekélyesebb dialóguson, vagy mesterkélt kifejezésen, az azért fog dohogni nem egyszer, de aki elnéző az ilyesmivel, az nagyon jól fog szórakozni, és sokat izgulni/töprengeni/félni. Mindezt pedig hatásvadászat nélkül, a sztori felépítésével éri el az író. Kíváncsian várjuk, hogy milyen filmet csináltak belőle Hollywoodban.