A regény főhőse maga az író, aki egyszer csak egy művészeti ösztöndíjjal Indonézia kellős közepén találja magát és vár rá a helyi egyetem, hogy festeni tanuljon. Elképzelése sincs még arról, hogy mi vár rá az előtte álló néhány hónapban, ráadásul egy Európától gyökeresen különböző környezetben kell feltalálnia magát. A levegő párás és forró, a városok zsúfoltak, az ételek tele vannak méregerős chilivel, az emberek nem beszélnek angolul. Kétségbeesés helyett inkább megadja magát ennek a fura országnak és sodródik az árral.

Néhány véletlen azonban elindítja azon a sokszor egyáltalán nem veszélytelen úton, ami miatt érdemes elolvasni ezt a könyvet. A festőórák helyett ugyanis fejest ugrik a helyi mondák és legendák világába és elindul, hogy stoppal fedezze fel a 17.000 szigetből álló ország minél nagyobb darabját. Egyre jobban belemélyül a tradicionális művészetekbe és megismerkedik a különböző vallásokkal, beszélget varázslókkal apró szigeteken, megkóstol minden tücsköt-bogarat, amit elé tesznek. Élvezi a helyiek vendégszeretetét, olyan élményekre és ismeretségekre szert téve, amit átlagos utazó sosem kaphat. Persze mindig jut idő arra, hogy leugorjanak az óceánpartra szörfözni egy kicsit vagy elvonuljon egy lakatlan szigetre, aludjon a homokban és majmok ébresszék reggel. Nekünk olvasóknak pedig az útközben feljegyzett legendák adnak egy kis szusszanásnyi időt, hogy aztán újult erővel robogjunk néhány tonna takarmánybanán tetején tovább, keresztül a szigeteken.

 Décsy Eszter első regénye még útközben született. A könyvet olvasva olyan érzés, mintha a barátainak lazán sztorizna, benne van a blogok lendülete és frissessége. Lebilincselő történeteit az élet szülte, de az író nem várta karba tett kézzel az izgalmakat, hanem eléjük ment, néha “szellemek járta” cukorgyárba, néha pedig motoron vagy teherautó tetején gubbasztva az út maga szolgáltatta a kalandokat. A történeteken keresztül pedig mi magunk is belelátunk egy fantasztikus, lenyűgöző és letűnőfélben lévő kultúrába, érteni kezdjük, hogy egy ennyire szegény országban mitől is annyira vidámak az emberek, átéljük milyen érzés úton lenni, indonéz nyelvtudás ide vagy oda, mégiscsak gazdag nyugati fehérnek bélyegezve lenni vagy épp ellenkezőleg, befogadva lenni.

Ha valaki egy könnyű nyári olvasmányt keres, Décsy Eszter könyve tökéletes választás. Könnyedsége mellett azonban sokszor elgondolkodtató is, a legvégén pedig rajtunk áll, levonjuk-e a megfelelő következtetést. Igazi inde regény, amihez kiegészítésképpen a könyv facebook oldalán találhatunk lélegzetelállító fotókat.