2008-ban és 2009-ben, tehát két év alatt közel tizenkilenc esetben érte brutális támadás, és több esetben súlyos testi sértés a roma kisebbséget. A tizenkilenc eset közül csak eggyel kapcsolatban ismerték el hivatalosan is, hogy a támadás indokainak hátterében az etnikai különbség áll. A média természetesen azonnal ráharapott a tragédiasorozatra és a rasszizmus gyanújára, így az események még jobban elszabadultak, szó szerint lángra kapott az ország északi része.

Tábori Zoltán író és újságíró tizenegy vidéki településen tartott ,,helyszíni szemlét” megpróbálván felgöngyölíteni a merényletek közötti estleges összefüggéseket, és a mögöttük húzódó indokokat, helyi viszályokat. Ezeken kívül leginkább azokra a dolgokra koncentrált, amik a médiából és a rendőrségi jelentésekből kimaradtak: hogyan folytatódik az élet egy pár száz fős falucskában egy többszörös gyilkosság után? A sértett családok, ha egyáltalán lehetséges, hogyan dolgozzák fel az őket ért traumákat? Milyen magyarázatokat találnak az emberi agresszióra és brutalitásra?

Tábori Zoltán Cigány rulettje e tizenegy riport által a szociográfia határát súrolja. A kézzelfogható hús-vér élettörténetek, és a települések érzékletes leírása által tökéletesen felvázolja azt a társadalmi és gazdasági folyamatot, aminek következtében az egykori szép és fejlett települések lepusztulnak és elszegényednek. Nem hiába hangzik el oly sok sokszor és oly sok szereplő szájából e mondat: ,,ez valaha gazdag falu volt, de annak már nyoma veszett”. Minél jobban felidéződnek a múltbéli események, annál biztosabban kijelenthetjük: e települések villany- és vízvezeték nélküli házai már a terrortámadások előtt megkóstolhattak egy falatnyi embertelenséget.

A riportalanyok visszaemlékezéseiből többféle alternatíva is felvázolható, ami az események ,,indokaként” szolgálhatott: személyes bosszúhadjárattól az önkéntes igazságosztásig igen széles a skála. A legvalószínűbb lehetőség azonban az, hogy a támadások ér akit ér alapon zajlottak, mint egy borzalmas cigány rulett, ahogy a könyv címe is hirdeti.

Tábori Zoltán könyvét nem véletlenül használják oktatási célokra is, hiszen olyan emberi magaviseleteket, válasz- és védelmi reakciókat mutat be, ami közelebb visz az emberi viselkedés megértéséhez és megismeréséhez. Figyelmezteti e Budapest-centrikus országot: a magyar valóság nem csak az, ami a fővárosban zajlik.