Az epizodikus felépítésű életrajzi film YSL karrierjét és szerelmi életét helyezi a középpontba. Történetünk onnan indul, hogy a 21 éves Saint Laurent (Pierre Niney) megkapja a Dior-ház művészeti vezetői pozícióját, így a film egyből le is nyomja a torkunkon, hogy YSL bizony csodagyerek – az pedig bizonyára nem ér minket váratlanul, hogy az ilyen különleges képességű embereknél még nagyobb az összeroppanás esélye, amire valóban nem is kell olyan sokat várnunk. Eközben ifjú tervezőnk megismerkedik a Guillaume Gallienne (Én, én és az anyám) által alakított Pierre Bergével, későbbi élet- és üzlettársával, s míg karrierje egyre inkább elkezd felfelé ívelni, addig a két férfi kapcsolata megannyi hullámvölgyön megy keresztül.

Az egyes életszakaszok közt elég nagy ugrásokkal közlekedik a film, így persze sosincs elég idő egy-egy izgalmasabb korszak bővebb kifejtésére (lehetséges, hogy ez a feladat a már emlegetett Bonello filmre marad, mivel a Saint Laurent jóval kisebb, 1965-76 közötti időtartam bemutatására vállalkozott). Az YSL életére kiható történelmi konfliktusok hol nagyobb (algériai függetlenségi háború), hol kisebb (1968-as párizsi lázadások) súllyal esnek latba, de a divattervező rajongóinak még véletlenül sem kell attól tartaniuk, hogy ezek az események egy pillanatra is elvonnák a figyelmet főszereplőnkről. Ugyan van némi hiányérzetünk, hiszen egy-egy rész éppen kezdene izgalmassá válni, mire a film megint továbbugrik, de ezt valamennyire el tudja nyomni Pierre Niney alakítása: nem csak a félénk, fiatal csodagyerek elevenedik meg előttünk, de a ’60-as, ’70-es évek drogmámoros éjszakáiba, és az önpusztító életmódnak köszönhetően a szorongás gödreibe lecsúszó tervezőt is kiválóan formálja meg Niney. Mellette hasonlóan fontos szerephez, ha nem fontosabbhoz jut Pierre Bergé, hiszen az egész történet az ő tolmácsolásán keresztül tárul fel előttünk.

A cikk folytatása ITT!