-Mikor kezdtél el az elektronikus zenével foglalkozni?
-10 éve körülbelül, párhuzamosan mindenféle más zenékkel. Először rock vonalon jöttünk, zenekarozás stb., utána kezdtük el a Jailhouse-t rock, punk, hardcore koncertklubként és akkor már egy gimnáziumi haverommal járogattunk tilos-partykba, pl. Pecsába. Ugye 10 éve volt az Ed rush a drumandbass-ben maghatározó, meg hát előtte is volt mindenféle buli…És amikor indult a Jailhouse, 99-ben, a péntekenkénti drumandbass dolog, tulajdonképpen az volt a meghatározó az elektronikus zenében, 97-99-körül. Tilos partyk, mellette hip-hop, meg mentek a hardcore koncertek a Jailhouse-ban, jártunk ide-oda szétcsapatni magunkat hardcore bulikon (mosoly), tehát ez párhuzamosan ment.

-Volt neked korábbi zenei élményed? Jártál zeneiskolába?
-Én doboltam, azt is igazából csak másfél évig tanultam, de az már nagyon régen volt.

-Az a lényeg, hogy megszeretted a zenét…
-Igen. Az első zenei élmény az apám a Beatles lemezei voltak, és ekkora fülhallgatón hallgattam (mutatja, a füle mellett, hogy akkora, mint egy dinnye – a szerző). Még most is megvan, de már nem tűnik olyan nagynak, de akkor ekkora volt… (mosoly). Az angol nyelvvel is és a zenével is kb. a Beatles által ismerkedtem meg. Néztem a borítókat, nem tudtam mi az, de legalább tudtam a szövegeket.

-Úgy tudom, elég muzikális családban nőttél fel, mert tesód is zenélgetett…
-Ő is dj-zett (Midlow – a szerző), aztán ahogy a drum and bass kezdett haladni a korral – diplomatikusan szólva – neki egy picit elege lett ebből az egészből. Ugye aki dnb dj-zik, annak nehéz átállni másra, mondjuk pl. a break az középtempó, ott lehet variálni. Meg neki elég volt az a 4-5 év dj-zés, buli szervezés. A Nowsoundot is úgy kezdtük el, hogy ő kint volt Angliában egy fél évet, és ott ismerkedett meg arcokkal, akikkel aztán el lehetett kezdeni, tehát kontaktot szereztünk… aztán neki elege lett, és ugye most már családapa.
Én is abbahagytam a szervezést, úgy gondoltam, hogy a dj-zés maradjon, mostanában egy kicsit lightos a dolog sajnos…

-Kikre nézel fel, kik azok, akiktől tanultál?
-Nekem az első dj-élményem talán a TB Gon volt break-ben. Én a Palotaira is felnézek, mert ő a Palotai és megtette azt, amit megtett. Sokan mondják, hogy így meg úgy meg amúgy, ami valahol lehet igaz is, de én attól függetlenül sorolom őt más kategóriába… Amúgy még Marvin, Tb Gon, Grasshop-pék, velük vagyok jóban.
Kire nézek föl? Hm… Voltak meghatározó bulik, de azokra nem mondanám, hogy mindenre kihatóan inspiráltak. Mondjuk Bushwacka.

-Mesélj a Nowsoundról, ugye mondtad, hogy tesóddal csináltad…
-Igen, tehát nem volt mögötte nagy brigád, vagy gépezet. Ugyanúgy, ahogy a Jailhouse, ez is ilyen hobbiszinten alakult, nagyon be voltunk lelkesedve. Nem voltunk sokan, öcsém, én, anyukám, aki egy csomó mindenben segített, főleg hivatalos dolgokban. Végül is meg voltak az embereink, ki jön hanggal, ki jön fénnyel, de igazából nem volt olyan nagy csapat e mögött.

-Te most úgy beszélsz erről, mintha nem lett volna nagy szám, pedig én is voltam jó pár Nowsound buliban, és nagyon jól éreztem magam…
-Én is jól éreztem magam (mosoly). Volt nagyon sok jó buli. Talán az Olof-ban, valamelyik év novemberében volt, amikor még kéttermes bulik voltak, és PMT meg Paul Arnold volt az egyik teremben plusz WildChild, és Fierce a drumandbass teremben. És amikor megérkeztünk az Olof elé a dj-kkel nem hittünk a szemünknek, hogy mi van, mert azért az nem volt általános, hogy széles sor álljon az út másik oldaláig, annyira azért nem voltunk menők…(mosoly).
Meg jó volt a MEO-ban az Ed Rush & Optical, de majdnem meg se történt az a buli, mert bekapcsoltuk a hangcuccot, és elkezdett gerjedni minden. 3/4 tízkor ott álltunk és fogtuk a fejünket, hogy mi a f*** van, mert kint áll 500 ember, és őket be kéne engedni, és ha rárakod a tűt a lemezre, összeomlik a ház. Ott találtunk valami eredeti csomagolásban, a hungarucel nem tudom kié lehetett, de mi azt felhasználtuk, és betömködtük mindenhova, na akkor már jó lett, tehát egy hajszálon múlott ez a buli. Meg ott nagyon meleg volt, de az is jó buli volt. A Tököli szabadtéri bulik is ott voltak, bár hatalmas bukta volt, de mint bulik, úgy nagyon jól sikerültek. Az Olof-ban, a Home-ban a Daróciban is nagyon jó bulik voltak, szóval vannak élmények.

-Melyik a kedvenc helyed?
-Végül is egyikről se mondhatom, hogy tökéletes volt. Amit akkor mi éppen tudtunk szerezni, ott voltunk. Amikor az Olof-ban voltunk, akkor mi azzal meg voltunk elégedve, nem nagyon tudtuk azt mondani, hogy hű de mennék amoda inkább… Nincsen sok hely Pesten. Most más helyek vannak, van a Merlin, azt én szeretem speciel, mert szerintem pont egy ilyen hely kellett ide, ami középméretben még olyan klubos, nem az, hogy elmész egy hangárba… Sokan sajnálják amúgy, hogy kinőttük ezeket az épületeket, lebontottak egy csomó nosztalgikus helyet. Igen, de azért ez a nosztalgia… én ezt sose értettem igazából. Mert mindenki mondja, hogy bezzeg amikor… igen-igen, de én nem szeretnék 50 éves koromban egy szakadt gyárépületben bulizni.

-Bakelit vagy cd?
-Bakelit. Sajnos most már kénytelen vagyok cd-zni is, mert a bakelit drága. Megértem nyilván azokat az embereket, akiknek ingyen van a zene, letöltöd otthon és kiírod egy cd-re, persze hogy nem fog senki elmenni és 2500 Ft-ért venni egy db számot, ez érthető, csak ez valahogy kiöli az egészből az eredeti feelinget. Tehát amikor egy gép, az ingyen letöltött és megszerzett zenéket össze is mixeli neked, akkor miről beszélünk? Dj-zésről? Így akárki lehet dj, az is, akinek esetleg nem is kéne, hogy az legyen. Én nem sajnálom senkitől, hogy legyen dj, csak azért valamit mégis mutasson.

-Teljes mértékben egyetértek…
-Sajnos viszont kell nekem is cd-ket játszanom, bár utálom, az egész mixelési folyamatot nem szeretem, nekem jobb a lemez… Meg én nem vagyok olyan, hogy kívülről fújom az összes lemezt, tehát pl. az a piros lemez. Három éve meg van a lemez, és akkor látom, hogy ki az előadó… Sose tudtam kiválasztani valamit, hogy én azt szeretem, mert én mindent szeretek. Tehát a techno után be tudom rakni a rock zenét a kocsiban, mert nem tud egy dolog kielégíteni, hogy pl. én most electros-breakbeatet szeretnék játszani, kevés női vokállal (mosoly).

-Pedig meg akartam kérdezni, hogy tört ütem, vagy 4/4…
-Most talán a 4/4, de mondom nincs kedvenc. Tehát én a 30 évvel ezelőtti pop-zenét is meg tudom hallgatni, de szerintem ez hullámhossz kérdése. Ha egy zenével te egy hullámhosszon vagy, neked az bekattan, akkor az tök mindegy, hogy milyen stílus, és lehet van egy másik szám, ami ugyanolyan stílusú, és még talán ugyanaz az ember is csinálta, de az éppen nem jön be. Tehát azért nem mondtam soha azt, hogy én ezt a stílust ki nem állhatom, mert lehet, hogy ki nem állhatom a 95 %-át, de olyan stílus még nem volt, amiben ne hallottam volna legalább egy jó zenét. És akkor én ezt az egy jó zenét megszerzem, és lehet, hogy csak a kocsiba rakom be… Nem szeretem a goá-t, de hülyeség lenne azt mondani, hogy nincsenek jó goa zenék…

-A United Colors of House oszlopos tagja vagy, mesélnél erről?
-Ez kis buli volt, az is maradt. Marvin Jocival és Bélával, a Betával kezdtük el, és az lett volna az alapötlet, pontosan az előző elvből kiindulva, amit a Joci is oszt, hogy ha ez most house buli, akkor nem válasszuk ki, hogy ez most minimal-house buli lesz, mert egyikünk se olyan, hogy csak azt játsza. Úgy gondoltuk, hogy United Colors of House, akkor a house-ba minden belefér alapon, azt játszuk, amihez éppen kedvünk van, vagy ami éppen a közönségnek tetszik. Ez volt az alapötlet, minél többfajta house-t játszani. Ha pl. Marvinnak meghallgatod egy rádiós szettjét, az is indul egy hip-hop-pal és a végén meg valami bendzsós hülyeség, vagy nem tudom…. Szóval ezért.
Hát most minden egy picit leállt, de reméljük ez nem így lesz a későbbiekben!

-Felléptél most a Szigeten, milyen volt?
-Jó volt. Én általában a délutáni spot-ot kapom meg, ami tök jó egyébként, viszont szívesen játszanék egyszer éjjel is. De tök mindegy, mert a Szigetben pont az a jó, hogy délután is ott vannak a népek, mondjuk most már nincs permet-party, ahol locsolják az embereket…
Nekem a Sziget megmaradt a szívem csücskének…

-Akkor ez a kedvenc fesztivál?
-Mindenképpen. Nem, mintha minden fesztiválra járó típus lennék, mert minden fesztiválon ugyanazok a fellépők vannak, tehát most minek menjek el Sopronba, mondjuk… Ez itt van, közel lakom, egy sziget, bemész, és ha úgy tartja kedved, akkor tojsz a világra egy hétig.

-Hova szoktál járni bulizni, amikor nem zenélsz?
-Az a jó abban, hogy már nem szervezek, hogy most már le tudok menni, és nem kell azzal foglalkozni, hogy hányan vannak a buliban, meg hideg-e a sör… Hanem most már maximum vendégként kell ezzel foglalkoznom… Merlinbe, Mokkába szoktam járni, nem tudom, mi van még Pesten, meg jó ki sörözgetés, ilyesmi, ezeket szeretem. Bár ebből meg nincs elég, az én társaságom mindig csak party-kra jár, ami tök jó, csak néha kellene már, hogy ne csak party-kba menjünk el, ahol üvölt a zene, és mi meg dülöngélünk a sörünkkel, hanem leülni egy asztalhoz, és beszélgetni, az is kellene…

-Foglalkozol zenekészítéssel is?
-Sajnos én a számítógépekkel eléggé hadilábon állok kiskorom óta. Sose állt rá az agyam, eddig még nem jutottam el odáig. Szeretném, de az is lehet, hogy nincsen bennem…

-Mivel töltöd a szabadidődet?
-Sportolgatok, bár most gerinc problémáim voltak, és a nyaram picit ezzel ment el. De például az egyik hobbym az utazás. Utak, meg térképek. Nagyon szeretek utazni, bár nem utazom annyit, amennyit kéne. Elég sokat dj-ztem Romániában, a balkánon, amiket nagyon megszerettem, nagyon jó helyek. Nincs más hobbim, nem gyűjtök bélyegeket.

-Akkor rá is tértél a következő kérdése, hogy külföldön merre zenéltél?
-Zenéltem Prágában, voltam Angliában egyszer. Ez még akkor volt, amikor öcsém kint volt 2000-ben, és ott a helyi, Brigthon melletti első kisvárosban. Ahol, egy olyan kisvárosnak is van 2-3000 fős klubja, és ott valami nagyon szutyok house buli volt. 35-40 éves csávók csináltak bulit, mai szemmel elég vicces volt. De ők marha jó fejek voltak, tudod, így negyven évesen ugrálnak a trance-re…. Zoli volt a haverjuk, és csinálhattam egy másfél órás akármit, ami tök jó volt egyébként, de már nagyon régen volt.
Macedóniában voltam sokat, Szerbiában, Romániában voltam nagyon sokat.

-Macedóniában milyen volt?
-Szigeten ismertük meg az ottani embereket, és annyira jó arcok, meg annyira kedvesek, hogy egyből az volt, hogy mikor megyünk és látogatjuk meg őket. És amikor odamentünk konkrétan 25 ember csak azzal foglalkozott, hogy mi ott vagyunk, és milyen jó. Mikor megérkeztünk 5 perc múlva már 5-ször annyi embert ismertünk. A bulik iszonytatóak, mert ott nincsen nagy kultúrája ennek. Vannak nagyon jó dj-k, pl. Mirko Popov, na ő nagyon jó. Ő 4/4-ben utazik, és tölti a zenéket, mert neki nincs más lehetősége… de vannak ilyenek, hogy egy stílusban nagyot mutatnak, mert nekik nincs egy lemezbolt az egész országban. Ő final-skratch-ről nyomja, minden héten meghallgat 500 zenét, és abból kiválasztja az 5 legjobbat. Tehát csak olyan zenét játszik, ami neki nem csak, hogy tetszik, hanem nagyon tetszik, ezt valahol irigylem. Nem az, hogy elmész a lemezboltba. Az is jó, mert ott meghallgatsz 30 lemezt, és abból 3-at megveszel. Tehát ő erre nagyon rá van állva. Zenélés, kiadó, bulik meg minden. Na ő az egyik példaképem.
Visszatérve Macedóniára nagyon jó volt, az ország is szép, az emberek kedvesek, minden olcsó. De amúgy minél keletebbre mész, annál jobbak a bulik, mert az emberek nincsenek annyira elkényeztetve. Nem úgy, mint itthon, ahol már megszokták, és már annyi buli van, hogy nem tudsz választani…

-Mit gondolsz a hazai parti-életről, szervezésről?
-Hát elég fura. Ez viszont mindenhol fura, csak mindenhol egy kicsit másképp fura. Amikor abbahagytam a szervezést, akkor nekem dj-zésben pont egy olyan kétéves időszak volt, ami nagyon pörgött. Pedig én azt gondoltam, hogyha már nem lesz saját bulim, akkor már nem fogok zenélni. Mert az, aki csinálja a bulit, az se tud máshol zenélni, tehát zenélnie kell a saját buliján, mert különben sehol se zenél. És nagyon kevés ember van, aki nem így csinálja… És akkor volt egy marhajó két évem, amikor folyamatosan hívtak mindenhova, akkor minden hétvégén két helyen zenéltem.

-Szoktál rádiózni?
-Mostanában nem, de volt sok. Tilos, Rádió Café, Est Fm, különböző net-rádiókban voltam. Volt ez a Mélység titka, meg voltam a Töréspontnál is egyszer, Gödöllőn is voltam rádiózni, meg ahol jártam külföldön, ott néha voltak helyi rádióknál megjelenések.

-Magyarországon, vidéken merre jártál?
-Nagyon szeretek vidékre járni, van egy csomó hely, ahol még nem voltam. Ahol voltam, oda nagyjából vissza is járogattam. Békéscsaba, Szeged, Pécs, Kecskemét, Sopron, Dunaújváros, Debrecen, ott voltunk sokat régen.

-Ezek közül valami kedvenc hely, klub?
-Békéscsabán az El Ritmo brigád tagjai régi haverjaim, a volt barátnőmnek a bátyja van benne, tehát őket nagyon rég ismerem, és ott mindig nagyon jó bulik voltak. Meg ők úgy is hívtak vissza engem mindig, mint egy családtagot. Régen a Debreceni bulik is jók voltak, mivel ott inkább drumandbass bulik voltak, ezért inkább kistermes megoldások voltak. Még Kecskemét is ott volt. A többi is jó volt, csak azok nem voltak annyira rendszeresek.

-Akkor elmondhatjuk, hogy nagy világjáró vagy, szeretsz utazni, sok mindent átéltél…
-Meg jó elmenni két napra zenélni valahova, mert olyan, mint egy kis üdülés, csak nagyon intenzív az egész. Odamész, történnek a dolgok, megismered az embereket, buli, zenélsz, kaja pia, kis városnézés, kis izé, és aztán haza… Biztos a nagyon menő dj-knek máshogy megy, fölszállnak a repülőre, meg kijönnek a hotelből, de nekünk ez nem így nézett ki. De tök jó volt, egy kis világlátás, instant tour… és az egész még pénzbe se kerül, mert neked fizetnek, a legjobb.

-Következő fellépések, tervek a jövőre nézve?
-Október 22-én Rennie Pilgrem lesz.

-Álmok, tervek, célok?
-Sztár leszek és nagyon sok kocsim lesz… Nagyon sok nő… Igen, az jár a sztársághoz… (mosoly)