2011-ben – hasonlóan a korábbi évekhez – szintén rengeteg filmet mutattak be a hazai mozik, és akkor még nem beszéltünk a DVD- és Bluray-megjelenésekről, márpedig sok film elkerüli a hazai mozisforgalmazást és egyből lemezen jelenik meg. Ezek okait is lehet vizsgálni, de most szorítkozzunk inkább azokra a filmekre, amik bekerülnek a magyar moziforgalmazás mókuskerekébe.
Magyarországon minden héten csütörtökön vannak új mozipremierek, ezt nyilván jól tudják azok a filmbarátok, akik nem csak a kukorica és a kóla miatt mennek moziba, ill. a barátjuk/barátnőjük taperolásán túl a filmekre is kíváncsiak.

A tavalyi évben ennélfogva láthattunk sok közepes és átlagos, de több Oscar- és Arany Málna-díjat érdemlő színészi alakítást és filmalkotást is, és az esetek többségében valóban méltó helyre kerültek az elismerések. Natalie Portman például szép kislányból szép nagylány lett, és miközben megtartotta színészi kvalitásait, nem ment át botrányhős celebrinyává, hanem csendben lediplomázott, és ma már azt is megengedheti magának, hogy néha olyan filmeket vállaljon, ahol a bőrtangája játszik helyette (Király!). Ezzel szemben hol van már Nicolas Cage aranyszobrot érő játéka a Ghost Rider és a Boszorkányvadászat fényében? Bizony, Las Vegas valóban a végállomás volt részéről.

Míg Jeff Bridges Őrült szíve nálunk nem került moziba, holott ezért a szerepért nyert Oscar-t, a Coen-tesók westernjében (A félszemű) nem kevéssé lenyűgöző alakítást nyújtott, és Colin Firth-t is aranyszoborral jutalmazták A király beszédéért. Harmadik részt kapott a Narnia-sorozat és folytatták a Tron-t is, ami sokak fanyalgása ellenére egyáltalán nem lett olyan rossz, mint sokan mondták, a zenéje pedig mindenképp a legjobbak között van, köszönhetően a Daft Punk-nak.

Tavasszal nagy kő esett le a filmszeretők szívéről: Tarr Béla bejelentette visszavonulását, amely döntést Cannes rögtön egy kritikusi díjjal is jutalmazott, csak húzzon már el végre, így Bélánk távozása a szakmából olyan lett, mint mikor Ace Ventura elhagyta a kolostort. Szerencsére ekkor mutatták be a túlsúlyos ápolónő nyomozását is, így a Pál Adrienn minden vitán felül a legjobb magyar film lett 2011-ben.
Ezen időszakban két, korábban inkább a jóvágású ábrázatuk kapcsán emlegetett férfiszínész mutatta meg, hogy kockás hasuk ellenére játszani is tudnak: Ryan Reynoldsot élve eltemették, James Franco pedig 127 óra után levágta a saját kezét. A tavaszi dömpingre jutott pár – finoman szólva – gyengébb film is: Zack Snyder alulöltözött csajokat küldött Álomháborúba, míg Vin Diesel és Paul Walker Halálos iramban ismét benzingőzbe borította a nézőtereket. (Valakinek biztos jó hír, hogy már aláírtak a hatodik részhez is. A magyar címe biztos Elképzelhetetlenül halálos iramban lesz…)
Ha már Paul, akkor Walker mellett volt egy ugyanilyen keresztnevű földönkívüli is, aki két kedves angol kockával menekült át a fél USA-n a feketeruhások elől, közben szerencsére nem futottak össze az asgardi viharistennel, aki egy lenyűgöző látványvilágú, ámde kissé egyszerű filmadaptációban debütált, habár Kenneth Branagh jóvoltából némi királydráma is helyet kapott a Thorban. Erre már Wes Craven sem tudott mit mondani, inkább negyedszer is elsikoltotta magát, de bár ne tette volna…

Az angol Sziget – Ne engedj el! – és a Dick-esen elgondolkodtató Forráskód segített a nézőknek rákészülni a nagy nyári filmszezonra, ami nagyrészt a folytatásokon alapult. Az alakváltó óriásrobotok immár trilógiává bővülten zúzták szét a maradék agysejtjeinket, amihez egy szűkszavú, de annál keményebb öklű Pap asszisztált, hogy aztán megint másnaposan negyedszer is kalózosdit játsszunk Johnny Depp-el, miközben Super8-as kameránkkal első osztályos mutánsokra vadásszunk a gyilkos természetű Hannával, aki verdákon ment a kung fuzó pandához.

Az év gyerekszínésze kétségkívül Elle Fanning lett, Cameron Diazról pedig kiderült, hogy Rossz tanár, ezért Ryan Reynolds rögtön rávilágított a lényegre egy Zöld lámpással (jobb lett volna, ha nem teszi), amit sokak örömére és bánatára az utolsó Harry Potter tetőzött be. Egy másik Ryan (Gosling) jelentette ez idő tájt a színészi csúcsot, mégpedig a Blue Valentine és a Drive című filmekben nyújtott nagyszerű alakításaival, amit hiába próbált Jason Momoa elhomályosítani vérgőzös/trancsíros Conan-jával, szerencsére nem ment neki, bár ez várható is volt. A majmok bolygóján kitört a lázadás, így cowboyok és idegenek jöttek, hogy Amerika kapitánnyal karöltve megfékezzék az Andy Serkis-vezette banánfalókat, ősszel aztán Steven Soderbergh mindenkit megfertőzött, de emiatt senki nem lett Melankóliás (még Lars Von Trier sem), mert a Felperzselt földön ötödször is Végső állomásként új Kémkölykökkel ismerkedtünk meg. Télen aztán Tin Tin felmászott Az élet fájára, a legfelső ágról lerúgta Csizmás Kandúrt, aki Hajnalhasadáskor életbe léptette a Fantom protokollt, és végül 30 év után ez lett Az ember tragédiája.

A 2011-es év legrosszabb filmjei a következők: A gondozoo, Jack és Jill, Testcsere, Hupikék törpikék 3D, Conan, Elhurcolva, Transformers 3, Zöld Lámpás, és még egy rakás olyan film, amit nálunk csak idén fognak bemutatni. Az év bukása az Anyát a Marsra! lett, ami 150 milliós gyártási költségének kb. negyedét (40 M dollárt) hozta csak vissza. Legrosszabb alatt általában a kritikai és/vagy anyagi sikertelenséget kell érteni, de ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy rossznak mondott film valóban rossz is lenne, és mint ilyen, egy sikeresnek kikiáltott alkotás sem feltétlenül jó, legfeljebb csak sok pénzt termelt. Ha most eltekintünk attól, hogy egy Transformers is nagy profitot tud termelni, de attól még nem jó, akkor a legjobbnak kikiáltott filmek között sok olyat találunk, melyek legtöbbjére még szintén várnunk kell egy kicsit: The Interrupters, Egy elválás története, Hell and back again, We were here, Thunder soul, Utódok, stb.