-Elérkezett az új év és egy új lemez. Sőt a zenekar 10 éves lett, úgyhogy óriási jubileumi ünneplésre számíthatnak a rajongók. Mesélj.
-A 10 éves jubileumi koncertünk most pénteken, április negyedikén lesz a Petőfi Csarnokban. Készültünk egy-két meglepetéssel. Ezen a napon lesz először kapható az új lemez, ami egy dupla CD-s kiadvány, egy Best Of lemez, amin a legjobb dalaink lesznek, meg 3 új dal, és egy élő felvételeket tartalmazó korong, ami főleg a tavalyi MÜPA-s nagykoncerten készült felvételeket tartalmazza, de hallható rajta néhány kisebb klubkoncerten készült felvétel is. A koncertről DVD felvétel is készül. Nem akartunk sok vendéget meghívni, így végül Jamie Winchester-t és Szabó Leslie-t hívtuk el. Leslie-vel már tulajdonképp a kezdetektől együtt dolgozunk, nagyon jó barátom, sokat zenéltünk együtt, és a dalszövegeket is kezdetben közösen írtuk. Ott lesz még vendégként a nevelt lányom Millie, vele fogok egy duettet énekelni. Előzenekarnak a Sonny And His Wild Cows-t hívtuk el, akik ’50-es évekbeli autentikus rockabilly zenét játszanak. Nagyon jó kis zenekar. Amúgy nem csak egy ilyen koncert lesz, hanem egy turnét csinálunk az országban az évforduló kapcsán.

-De ha rockabilly, akkor miért nem a Mystery Gang-et hívtátok el? Hiszen velük koncerteztetek már együtt.
-Én a Sonny-t jobban szeretem. A Mystery Ganget is szeretem, de a Sonny-nak nagyobb szüksége van arra, hogy megismerjék őket nagyobb közönség előtt.

-Kik ők?
-Hát most így hirtelen név szerint nem tudom pontosan megmondani.

-Kb. két éve trióban működtök. Hogy alakult ez ki? Hiszen mindig négyes felállásban játszottatok, vagy ketten Ádámmal akusztikus verzióban, de semmiképp nem trióban.
-Már rengeteg tagcsere volt a zenekarban. Ádámmal lassan ’93 óta játszunk együtt, mi voltunk mindig a mag, mindig körülöttünk cserélődtek az emberek. Mikor Kontor Tomi, a régi basszusgitárosunk elment abba a bizonyos tehetségkutató műsorba – amire egyébként mi és a volt felesége beszéltük rá -, elkezdtünk gondolkodni, hogy mit lehetne csinálni, kit vennénk be Tomi helyett. Egyszerűen meguntuk, hogy folyamatosan cserélődnek körülöttünk az emberek, és akkor jött Ádám mentőötlete, hogy mi lenne, ha basszusgitároznék. Én nagyon örültem neki, mert még anno, pár évvel ezelőtt volt nálam egy basszgitár, elkezdtem rajta játszogatni és nagyon megtetszett. Nálam volt pár hétig, gyakoroltam rajta, de aztán gondoltam, hogy nekem ez úgyse menne, mert kicsik a kezeim hozzá. A basszusgitár elég széles, ahhoz elég nagy kéz kell. Akkor ennyiben is maradt a dolog. De nagyon tetszett, és tudat alatt reménykedtem, hogy megpróbáljuk így. Úgyhogy két nap múlva szereztem egy basszgitárt, elkezdtem gyakorolni a buszban, aztán kipróbáltuk próbán, és emlékszem óriásröhögés lett a vége.

-Miért lett óriásröhögés?
-Mert nehéz azért éneklés közben basszusgitározni. Máshol vannak a hangsúlyok, nehezebb összeegyeztetni. Bár stílustól is függ. Ahol általában basszusgitáros-énekes van, ott valószínű, hogy ő is írja a dalokat – például a Police-ban úgy találják ki együtt az éneket és a basszust -. Aztán próbáltunk még egy párat, és végül Ádám és a Zolika is rábólintott. És az óta egy pár fesztiválozós nyáron már túl is vagyunk.

-Egyébként jobb, így trióban?
-Sokkal. Nehéz elmondani, hogy miért. Én azt tudom, hogy nekem miért jobb. Azért, mert én nagyon szerettem volna már régóta basszusgitározni, mert gitáron írom a dalokat. Nagyon szeretek énekelni, de nekem már kevés volt az éneklés. Szerettem volna jobban benne lenni a zenébe. Sokkal nagyobb energia. Nem is tudom. Azt gondolná az ember, ha többen vannak a színpadon, nagyobb az energia, de szerintem így sokkal egyértelműbb. Nagyobb energiát tud leadni három ember. Meg minél kevesebb ember van egy zenekarban, annál könnyebb összeegyeztetni bármit. Én szeretem az ilyen egyszerű dolgokat. Basszusgitározni meg a világ legjobb érzése.

-Ugorjunk egy kicsit. Nyáron volt az első rajongói táborotok. Honnan jött az ötlet?
-Igazából ez Benkő Balázs ötlete volt. Ő vezeti a Fészek Klubot, és ő találta ki. Nem csak nekünk volt, hanem több zenekarnak is. De nem sikerült olyan jól. Utólag jöttünk rá arra, hogy ha tábort akarsz csinálni, akkor ahhoz egy bázis kell. Nem lehet ki-be mászkálni. Az volt a gond, hogy ez a hely – a Party Fészek – egy szabad-strandon van. Aki befizet, az bejöhet, aki ott nyaral, és csak úgy ott van, az is, tehát nem egy külön elkerített részen volt a tábor. És ugye ebből félreértések voltak. Idén majd egy picit tökéletesítjük a dolgot. Ez volt az első ilyen próbálkozás. De amúgy a hely az zseniális! Csináltunk ott két koncertet, ahol sokan voltak.
Koncert idén is lesz, hogy tábor formájában, vagy nem, azt még nem tudom. Balázsnak mindenféle tervei vannak. Ott tartottam a legszebb születésnapomat. Annyira jól sikerült.

-Miért volt olyan különleges?
-A legtöbb barátom ott volt. Igazából elég kalandos volt. Jött az eső, ami miatt csúsztunk a koncerttel, és mikor már végre belekezdtünk volna, késő volt, nem szabadott volna játszani a hangerő-szabályozás miatt, de már nagyon szerettünk volna zenélni. Halkan játszottunk, de még így is kijött a rendőrség. Aztán egy szál gitárral folytattuk tovább. Az egész táborozás ilyen viharos volt.

-A nagy nyári fesztiválozás, és táborozás után ősz óta készül az új lemezetek. Mesélj róla.
-Hát még nem tudjuk, hogy milyen lesz pontosan. Olyan lesz, mint az előzőek bizonyos szempontból, mert az ember nem tudja kitörölni magát nyilván, meg nem is az a cél. Hát nem is tudom. Most elkészült a Best of, amin lesz 3 új szám. Egyébként hat dalt csináltunk meg. Két lemeznyi anyagot szeretnénk elkészíteni, és majd valamikor kiadjuk, de úgy néz ki csak jövőre.



-Honnan kapod az inspirációt dalszerzéshez, szövegíráshoz?
-Bárhonnan. Te mondasz két mondatot, vagy leejtesz egy kanalat, és arról eszembe jut valami. Bármiből. Bármit hallasz egy beszélgetésből, vagy valamit látsz a TV-ben, vagy valami történik, olvasol valamit az újságban, és arról beugrik valami. Bármiről születhetnek szövegek. A téma ott van a levegőben, csak jól meg kell fogalmazni. Most teljesen véletlenül egy olyan szöveget sikerült írnom – nem akartam egyébként politizálni, teljesen távol esik tőlem, gyűlölöm a politikát, meg mindent, ami a hatalomról szól – de az egyik dalnak most olyan lett a refrénje, mint egy ilyen tüntetés. Pedig csak arról szól, hogy a benned felgyülemlő érzések fellázadnak benned.
Próbáljuk csak a saját hangszereinket megszólaltatni. Nem nagyon akarunk külső hangszereket, zenészeket. Egy-egy számba talán. De ez még bizonytalan. Ami aktuális, az, hogy csinálunk most a ‘Music’ című dalból egy klipet.

-A ‘Music’ című dal hogy került a repertoárotokba?
-Hát ez az én hibám volt! A kedves párom nagyon Madonna-fanatikus. Én is szeretem egyébként rengeteg nótáját. Nem minden lemezét, de hát ő ugye eléggé trendalakító. Végül is teljesen véletlenül alakult az egész, már ha léteznek ilyenek egyáltalán. Mentünk el egyik este szórakozni, készülődtünk, és kezembe került egy gitár. Már régen is fel akartam dolgozni egy másik Madonna számot, de aztán nem sikerült.

-Melyiket?
-A ‘Ray of Lights’-t. Csak tudod, én nem nagyon hiszek abban, hogy valaki rááll egy nótára, és azt mondja, hogy én ezt most meg akarom csinálni. A spontán dolgokban jobban hiszek. Na lényeg az, hogy gitároztam egy pár akkordot, és spontán elkezdtem rá énekelni. Aztán felénekeltem magamnak, levittem a próbára, és a zenekarral össze próbáltuk. Teljesen véletlenül született. Érdekes dolog, mert ez egy egyakkordos, egy harmóniás dal eredetileg. Megharmonizáltuk, úgyhogy teljesen más dal lett belőle. Igazából úgy fogjuk fel ezt a számot, mintha egy saját dal lenne. Egyrészt annyira átdolgoztuk, hogy teljesen olyan, mintha a mienk lenne. A ‘Feketén a hófehér’ is egyébként hasonlóan, teljesen spontán született. Az mindenkinek egy gyermekkori kedvence volt, és megbeszéltük, hogy azt fel kéne dolgozni. A Barney-t (Pély Barna) ismertük, az akkori zenekarából, a Road Kill Café-ból – akkor még kevesen ismerték, klubszinten játszott. Egyből benne volt a dologban, úgyhogy hamar összehoztuk a dalt. Az engedélyt már kicsit nehezebben kaptuk meg rá.

-Ti a BMG kiadónál vagytok. Ez egy jól működő kapcsoalt a kiadóval? Mennyire szólnak bele abba, hogy milyen zenét csináltok?
-Nem nagyon szólnak bele. Nem hagyjuk magunkat! Volt olyan időszak, amikor jól dolgoztunk együtt, volt, amikor kevésbé. Ez látható is volt szerintem. Most a Best Of lemez van még a BMG-nél, aztán meglátjuk, hogy mi lesz a továbbiakban. Karácsonykor jön majd a DVD, ami a pénteki koncerten készül majd el. Igazából szerintem Karácsonyon kívül nem nagyon van értelme máskor lemezt kiadni, mert nincs lemezeladás. A koncertek azok nagyon jól működnek, rengeteget játszunk. Nemcsak nyáron, hanem egész évben.

-Nyáron majdnem minden fesztiválon ott voltatok.
-Hát igen. De nyáron azért mindenki játszik, az adja magát. Most sok a pesti koncert is. ‘Hál istennek azzal nincs probléma. Remélem nem is lesz.

-Miért van az, hogy ha rádióban játsszák a számaitokat mindig azt a néhány régi dalt, slágert veszik elő, amit. Gondolok itt a már emlegetett ‘Feketén a Hófehér’-re, meg a ‘Sláger gyanús sláger’-re, a ‘Trambulin’-ra. Ezek viszonylag régi dalok, azóta már adtatok ki két lemezt is, amin azért szintén vannak erős dalok. Szerinted, miért van az, hogy mindig ezeket a dalokat veszik elő? Miért nem játsszák az újakat?
-Azért, mert azt vettem észre, hogy egy idő után akármit csinálsz, nem játsszák a dalaidat, ha csak nem írsz valami nagyon-nagyon egyszerű mindenki számára érthető slágert. Mert azt mondják, hogy most már belőled elég volt. Neked már játszották a nótáidat, most már legyen valami új. A ‘Csapból is én folyok’, a ‘Trambulin’, a ‘Csak egy pillanat’ bekerült a sláger rádió repertoárjába.
Egyrészt sokkal nyersebbek lettek az új dalok, nem annyira rádióbarát – ezt így szokták szépen fogalmazni – és az ember már nem mindig szereti azt csinálni, amit elvárnak tőle. Egy idő után már főleg. Egyrészt ez is az oka szerintem. Másrészt meg az utolsó lemezen van négy-öt nagyon erős sláger. Mondhatnám itt a ‘Volt, ami volt’-ot példának, amit azért elég sokat játszották ugye, meg az ‘Otthon itt van’-t is, a film kapcsán is nyilván. (A Magyar Vándor c. film betétdaláról van szó) Meg szerették is az emberek. Volt olyan dal, amit bevittünk a rádióhoz, és valamiért nem kellett, pedig egy nagyon erős dalnak tartottuk. Egyszerűen jönnek az újak. ’98-ban jelent meg az első lemezünk, ez a negyedik lemezünk. Abban az időben a ‘Feketén a hófehér’ a legjátszottabb dal volt, a ‘Csak egy pillanat’, meg a ‘Trambulin’,  legalább három – négy nóta folyamatosan ment a rádiókban. A többit is hébe-hóba játszották, de ez a három-négy nagyon sokat ment. Egy idő után már úgyis az van, hogy nem feltétlenül téged fognak játszani, hanem jönnek új zenekarok. Meg a rádióknál is állandóan változik a koncepció. Nem biztos, hogy az ember mindig a rádió szájíze szerint szeret zenét csinálni. Tehát én azt gondolom, hogy egy dal döntse el, hogy milyen hosszú lesz, lesz e benne szóló, hogy lesz meghangszerelve, meg hát nyilván az ember a saját ízlésének is próbál eleget tenni. (Nem biztos, hogy ki kell nyalni a seggét a rádiónak.)

-És a Petőfi rádióval mi van?
-Hát a Petőfibe talán azért nem férünk bele, mert az sokkal inkább rátér az underground vonalra. Igazából jogos, mert pont ezek a zenekarok azok, akiket nem játszanak más rádiók. Igazából soha nem is játszottak, úgyhogy megérdemlik, hogy játsszák őket. A magyar MTV-n is ez megy. Egy bizonyos szempontból szimpatizálok a dologgal, de egy bizonyos szempontból meg nem, mert attól még, hogy nem vagy underground, attól függetlenül csinálhatsz jót, színvonalast, értékeset és izgalmasat. A VIVA meg most ráállt teljesen a tizenévesekre. Abból már nyilván kiestünk, a másikhoz meg nem vagyunk elég underground-ok. De most igazából nem magunkat akarom itt sajnáltatni, mert rengeteget koncertezünk, meg minden. Valójában annyira nem izgat a dolog. Nyilván jó, ha az embernek játsszák a dalát, de azt butaságnak tartom, hogy azért csináljak értéktelent, mert azt játsszák. Én azt gondolom, hogy jó zene, meg rossz zene létezik, más nem. Ezt tudom, hogy sokan elmondják, de tényleg így van. Ilyen, mint mi, nem fog sehova beleférni. Se TV, se rádió nem fogja játszani. Egy csomóan meg azt mondják: “de hát meg kell élni”. Ez a hozzáállás nem szimpatikus egyáltalán. Nem csak a magam nevében beszélek most, sok olyan produkciót ismerek, akik nem tizenévesek, de nem is underground, pont ez a köztes rész. Azokkal mi lesz? Azok hagyják abba a zenélést? Szerintem csak a közönségre lehet támaszkodni, semmi másra 2007-ben. A lemezeladások már világ szinten is 40, 50, 60%-kal visszaesnek. Szerintem meg fog szűnni a lemez egy idő után. Letöltések lesznek. A dalokat, meg a lemezanyagokat meg lehet majd vásárolni. Én igazából a rajongásban hiszek. Emiatt fogják esetleg az emberek letölteni, vagy megvenni a lemezeket -ha még lesznek egyáltalán. Aki nagyon szeret valakit, az meg fogja venni az eredetit. De nyilván sokkal kisebb számban. Úgyhogy nem túl rózsás a helyzet. De a közönség az hál istennek azért jó. Régebben sokkal másképp láttam a dolgokat, most végül is sokkal pozitívabban látok sok mindent mindezek ellenére. Azt gondolom, sose volt ennyire, vagyis nagyon rég volt ennyire sok jó magyar zenekar, mint most.

-Ezt érted a fiatalokra is?
-Igen. Mindenfajta vonalban van most jó zenekar, mindenfajta generációban. A fiatal generáció is nagyon feljövőben van. Nagyon sok jó banda van. Lehet, hogy csak klubszinten működnek, de mindig is a klubokban volt az igazi zenei élet. Ez ilyen szempontból nem változott.





Fotó: Jurassza Zsófi, royesadam.hu